Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása
Eckeli art mester élete és tanítása. 77 bármely helyen vagy időben, akár zavarosságból avagy makacsságból, úgy az ilyen tanokat kifejezetten és nvilvánosan egyenkót és összesen visszavonja és ezentúl sem nem mondottnak, sem le nem írtnak nyilvánítja. Ezenkívül példakép két illetve három rosszul értelmezett helyet helyesbít. Specialiter etiam quia male intellectum me audio, quod ego pedicaverim minimum meum digitam creasse omnia, quia illud non intellexi nec dixi prout verba sonant, sed dixi de digitis illius parvi pueri Jhesu. — Et quod aliquid sit in anima, si ipsa tota esset talis, ipsa esset increata, intellexi verum esse et intelligo etiam secundum doctores meos collegas, si animus esset intellectus essentialiter. Nec etiam unquam dixi, quod sciam, nec sensi, quod aliquid sit in anima, quod sit aliquid anime, quod sit increatum et increabile quia tunc anima esset peciata excreato et increato cujus oppositum scripsi et docui, nisi quis vellet dicere: increatum vei non creatum, id est non per se creatum, vei concreatum. v. ö. Pummerer i. m. 30). Hogy E. ezen nyilatkozata általános visszavonás bizonyítja főkép a befejező szakasz: „Salvis omnibus corrigo et revoco, ut premisi, corrigam et revocabo in genere et in specie quando cumque et quotiescumque id fuerit opportunum quecunque reperiri poterunt habere intellectum minus sanum. E. ezen nyilatkozatáról a kommiszárusok nem vettek tudomást, mikor ellenben E. február 22-én tanúk kíséretében megjelenik előttük, hogy a litterae dimissoriae-t átvegye, mindaketten E. felebbezését mint „frivol"-t elutasítják, tehát nem adnak neki helyet. Egyéb adatok hiányában nem tudjuk, hogyan folyt tovább a per, de kétségtelen, hogy Kölnben nem nyert befejezést, hanem a pápai kúria elé került. Erről tanúskodik az 1329. március 27-én megjelent pápai bulla, mely azonban E.-ot már nem találta életben, mert ő ügyének végleges eldölése előtt 1327 végén vagy 1328. elején elhunyt volt. A nagyobb valószínűség az első dátum mellett szól (Pummerer i. m. 34). Ε nevezetes bulla 28 cikkelyt sorol fel, melyek kétségkívül szószerint E. műveiből vannak kiszedve és közülök 17-et heretikusnak, a többi 11-et pedig mint a heresisben gyanúsat (de heresi suspectos) bélyegzi meg. Kijelenti, azonban a bulla, hogy E. élete végén a megrótt cikkeket a heretikus értelmet illetőleg visszavonta és kárhoztatta. Az utolsó szakasz, melyért igen sok tinta folyt a tudósok között, (különösen Preger és Denifle állanak itt egymással szemben) szóróiszóra így hangzik: Porro tam illis, apud quos prefati articuli predicati seu dogmatisati fuerunt, quam quibuslibet aliis, ad quorum devenere notitiam, volumus notum esse, quod prout constat per publicum instrumentum inde confectum, prefatus Ekardus in fine vite sue fidem catholicam profitens predictos vigwtisex articulos, quos se predicasse confessus extitit,
