Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása

* 76 Síelényi Ödön. érsek azonban ebbe nem nyugodott bele, hanem saját törvényszéke által vezetteti tovább az E. ellen megindított pört és ebbe belevonja E. „protektorát" Miklóst is. Ε pör menetéről több fennmaradt okmány tájékoztat, bár itt is vannak kellemetlen hézagok (a legtöbbet Denifle közölte). Legújabban Keller Lajos megtalálta E. terjedelmes latin igazolását (1326 október), mely a inkvizitoroktól kifogásolt tételek latin fordítását tartalmazza, ezek közül tizenöt a Liber Benedictas (Buch der göttlichen Tröstung) cimü német munkából vétetett. Felette sajnálatos, hogy ez okmányt máig sem tették hozzáférhetővé és így a pör lefolyását csak a következő (1327) évtől kisérhetjük nyomon. Az első idetartozó okmány 1327. január 24-éről van keltezve. Veleje körülbelül ez. E. megjelenvén inkvizitorai előtt, egy magával hozott rendtársával saját erélyes tiltakozását olvastatja fel az ellene tanúsított méltatlan eljárás ellen. Igazságtalan támadásnak minősíti az ellene felhozott vádat és általa egész rendjét látja megsértve. Szemökre veti bíráinak, hogy ok nélkül húzzák és halasztják a pört ős hogy gyanús és kétes értékű rendtársakat hívtak fel tanukul, akik vádaskodásaikkal csak érdemeket akarnak szerezni, hogy saját kihágásaikért annakidején enyhébb büntetésben részesüljenek. (Kőt ilyen férfiú neve fenn is maradt: Hermannus de Summo ós Guillelmus deNidecken). Ezen megjegyzésből kiviláglik, hogy a személyes ellenérzés és irigység is erősen befolyt a pör tárgyalásába. Egyébként kijelenti, hogy mindenkép aláveti magát a szent egyház és a jog követeléseinek: sí forsan in aliquo contra ipsam (ecclesiam) deviassem dumrnodo pronunciatum et cognitum de errore meo fuisset legitime. (Denifle i. m. 628.) Annál inkább tiltakozik E. az érseki törvényszék magatartása ellen, mert az ő ügyében strassburgi Miklós már jogerős Ítéletet hozott. (,,cum de predictis articulis vei eorum similibus jamdudum ante cognitum fuerit sufficienter et pertinenter discussum per religiosuin virum fratrem Nicholaum vicarium auctoritate domini summi pontificis speciali"). E. végül a szent székhez appelál, kéri a litterae dimissoriae-t és felhívja vádlóit, hogy jelenjenek meg vele együtt a pápánál Avignonban május 4-őn. Közben azon volt, hogy a nagy közönség előtt is tisztázza magát. Ezért 1327. február 13-án pénteki napon miután elvégezte prédikációját a domonkosrend szószékén, halberstadti Konráddal felolvastat egy latinnyelvű nyilatkozatot, melyet német nyelven pontról-pontra haladva megmagyaráz az egybegyűlt híveknek. Ebben kijelenti, hogy minden hitbeli tévedést és erkölcsi fogyatékot mindenkor teljes erőből útált. Ép azért, ha ilyen tévedést rábizonyítanának, melyet akár írt, akár mondott, akár prédikált volna a múltban, titkon vagy a nyilvánosság előtt