Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása

* 72 Síelényi Ödön. látszik a gyakorlatba is átvitt tanok ellen az egyháznak fel kellett venni a küzdelmet. Mivel pedig e szellem itt-ott bejutott a beginaházakba is, ezek sem maradhattak mentek az üldözéstől és rendszerint csak úgy kerülték ki a gyanút, hogy egyes domonkosrendi kolostorok fennhatósága alá léptek. Ε szektára nézve sok érdekes okmányt tett közzé Wattenbach. Az egyik (XIV. sz.-beli greifswaldi) kézirat szerint egy brünni János nevű ember, aki 20 évig volt az önkéntes szegényeknél (begardok) Kölnben, ez idő után belépett a tökéletesek sorába (ezek a szabad szellemek !) és 8 évig kicsapongó eletet élt abban a meggyőződősben, hogy eggyé lett az isteni lénnyel és így nem követhet el semmiféle bűnt, ha ösztöneit mindenben követi. Később megtért, belépett a domonkosrendbe és töredelmes vallomást tett. Ebből idézzük a következőket; Si autem queratur, quidsit fundamentum libertatis et veritatis, et quomodo potest quis ad istam pervenire respondeas: „Ego sum de libertate nature, et omnia que natura mea appetit, satisfacio et concedo-sufficienter. Eciam si mulierem in sacratissima nocte peterem, ego satisfacio appetitui meo sine omni consciencia, nec debeo habere pro peccato, qui a spiritu über est, et cum hoc sum homo naturalis, et ideo oportet libere satisfacere operibus nature." Est autem per fecta libertás : omnia que oculus videt et concupiscit, hoc manus assequatur." (i. m. 533.) Hogy e sajátságos eltévelyedés, hogy az ember istenné válhat úgy, hogy közötte és az Isten között semmi külömbség nincsen (unus est cum Deo et Deus cum eo unus absque ulla distinccione i. m. 539) rengeteg zavar okozója volt, könnyen érthető. E. némely kitétele veszedelmesen közeledett ehhez az állásponthoz, úgy hogy egyes szabad szellemek hivatkoztak is rá, miért aztán a mester tanításait tanítványai védelembe vették. Még csak azt említjük meg, hogy a szabad szellem mozgalma nem volt egészen új dolog, Delacroix helyesen figyelmeztet arra, hogy a testvérek nézeteiben Amalrich Bena tanai folytatódnak. Ennyi talán elég lesz a kor vallásos mozgalmaiból, mert az e korban napirenden levő eretnekségek (valdéziek) nagyon ismeretesek. Nagyjából megvan már a milieu, melybe E.-ot beleállíthatjuk. A mondottak kiegészítésére még néhány adatot szögezünk le a kor politikai történetéből. Ebből a szempontból is igen mozgalmas az az időszak, melyben E. ólt. Ifjúkora az interregnum bonyodalmaiba esik, majd Nassaui Adolf, Osztrák Albert, III. Henrik küzdenek a német császári trónért. Ez utóbbi alatt egy időre helyre áll ugyan a béke, de utána ismét háborús idő következik be: Bajor Lajos és Szép Frigyes mérkőzése. A német császári hatalom e korban már teljesen lejárta magát. Ezt ma már tisztán látjuk, de ez a kor még