Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása
Eckeli art mester élete és tanítása. 71 bírják a jobb emlékezetbentartás kedvéért. Ennek az volt a következménye, hogy a gyóntató atyák német nyelvű traktátusokat (értekezéseket) kezdtek írni, melyeket másolás útján sokszorosítottak és terjesztettek. Az egyes kolostorok az ilyeneket aztán kicserélték egymással. Hasonló lelki szükséglet mutatkozott a beginák házaiban is (— ez a mozgalom is meghonosult Németországban a XIII. sz. folyamán) ezek is sokszor Domonkosok felügyelete alá helyeztettek, akik aztán vallásos igényöket hasonló módon elégítették ki, mind az apácákét. Mindez erősen fejlesztette a nők körében különben is élénken buzgó vallásos életet. A kolduló szerzeteknél, beginák és begardoknál még szabadabb szervezettel bírtak az r Istennek barátjai" és a „Szabad szellem testvérei" nevek alatt ismert vallásos tömörülések. Az Isten barátjainak („Gottesfreunde") fogalma a XII. sz. lep fel, mint egy Clairveaux! Bernáttól befolyásolt vallásos irányzaté, (V. ö. Ján. ev. 15, 14, 15.) de különösen a XIV. század misztikusai formulázták élesebben a fogalmat és azzal az ideált, mely felé törekedtek. Egy benső élő, gyakorlati keresztyénségről volt szó ős az idevágó iratok vetélkednek egymással egy ilyen eszménykép minői fényesebb kifestésében. Ez a közös ideál hozza össze a papokat és a laikusokat, szerzeteseket és beginákat. Titkos szövetségről, szeparatisztikus tendenciáról szó sincs, hanem a rokon lelkek szabad, kölcsönös vonzalomból eredő szorosabb viszonyáról, gyakoribb találkozásáról. Látnj való, hogy ezek az „Isten barátok" szigorúan nem is képeznek külön szervezetet, a szerzetesek, apácák, beginák ós begardok, világi és egyházi kegyes lelkek mellett, hanem ezeknek mintegy a crémejét foglalják magukban. Kétségtelen, hogy ép β körökből kerültek ki Eckehart legrajongóbb hívei, tanításai itt találtak a legfogékonyabb fülekre. Ezekhez intézte az δ prédikációit, ő nekik szánta traktátusait, csak másodsorban gondolt a nagy közönségre. Egészen más volt a. „Szabad szellem testvéreinek" a jellege. Már bátran eretnek szektának is tekinthetők, csakhogy jóval tovább monnek mint e kornak bármely „eretnek' szektája (pl. a valdéziek). Kiindulópontjuk ugyanaz, mint e korszak legtöbb vallásos mozgalmáé. Ok is személyes kegyességet kerestek, az Istennel való közvetlen, teljes egyesülést, de ez egyesülés metafizikai lehetőségének fejtegetése körül aztán veszedelmes lejtőre jutottak. Nemcsak, hogy fantasztikus panteizmust hirdettek, hanem egyenesen odáig mentek, hogy az Istennel való egyesülőst, istenülesnek, istenné válásnak fogták fel, minek következményeképen magukat isteneknek képzelvén, bármely tett elkövetésére felszabadítottaknak érezték magukat, a törvényt, tradíciót lábbal taposták. Természetes, hogy ezen veszedelmes és úgy-