Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása

* 66 Síelényi Ödön. nem lett volna szükség sem reformzsinatokra, de sőt Lutherre sem. (i. m. 1 s. k.) Hasonlókép nyilatkozik Büttner

, Ε. műveinek legújabb fordítója. Ő E.-ot ama férfiúnak tartja, akinek ép oly jelentősége van a német szellem történetében, mint Danténak, a katholicizmus „Homéroszának" Itáliára nézve. B. szerint E. művei egy elsülyedt vallás dokumentumai, ő a Krisztus vallás filozófusa, aki legfeljebb az első századok gnosztikusaiban tisztelheti méltó elődeit. Ε mellett ő a magasabb értelemben vett német próza megteremtője, (i. m. I. IV. s. k). Egészen máskép hangzik és feltűnően elüt kivált a két legutóbbi (kétségtelenül túlzó jellemzéstől) Denifíe páter Ítélete, aki egyébként elévülhetetlen érdemeket szerzett az E. kutatás körül. D. Eckehartot mindenestül a skolasztikusok közé sorozza és lekicsinyeli azokat, akik benne eredetiséget, önálló gondolatrendszert véltek feltalálni német művei alapján, holott szerinte E. csakis latin művei alapján bírálható meg teljesen. Akkor pedig kitűnik, hogy a mi E.ban jó, az a skolasztikából, főleg Aquinói Tamástól származik, de ennek világossága és tökéletessége hiján. E. önállótlan, ügyetlen utánzónál alig több, azért ignorálták teljesen a skolasztika nagy mesterei. Ami nála eredetinek tetszik, annak a törekvésének a gyümölcse, hogy a skolasztikát túllépje, hogy újat mondjon, de ez csak bajba keveri, mert zavaros elméje csak helytelen tanok formulázásához vezeti, ami azután munkái megrovását vonta maga után. íme, ennyire szétágazók az E.-ról szóló vélemények. És ehhez mindjárt hozzá csatolhatjuk azt a szomorú, de elvitathatatlan tényt, hogy E. teljesen biztos alapon nyugvó objektiv méltatásának az ideje még ma sem érkezett el, sőt hogy még évtizedek múlhatnak el addig, mig teljesen tudományos E. kiadásunk lehet, annyi rengeteg munkát kell e téren még a filológiának elvégeznie. Ennek következménye, hogy jelen dolgozatunk is csak az E. kutatás jelen állását ismertetheti, melyet újabb adatok és eredmények eshetőleg módosíthatnak. Egyéb hiányait ez értekezésnek mentse az a körülmény, hogy tudtunkkal az első magyar munka, mely ez érdekes misztikussal speciálisan foglalkozik. Fejtegetéseink során igyekezni fogunk az E. kutatás összes legfontosabb kérdéseire nemi világot vetni, de legfőkép mégis magát Eckehartot és az ő tanítását szándékozunk nagy vonásokban jellemezni. Ε célhoz föltétlenül szükséges a korviszonyoknak legalább vázlatos megrajzolása. A kor. Végtelenül érdekes kor az, melyben E. élt (1260-1327). Még fel-fel tűnnek benne a középkor fénykorának egyes sugarai, de mind jobban szaporodnak azok