Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása
Eckehart mester élete és tanítása. 67 a jelek, melyek egy új világ bekövetkezésére mutatnak úgy, hogy lehetetlen e korban, különösen E. életének vége felé az új kor pirkadó hajnalát föl nem ismerni. Kétségtelen, hogy az ó-világnak keresztyén hitre való térítése volt az európai emberiség legmélyebb forradalma. Ha valamikor, e korra vonatkozólag lehet az „értékek átértékeléséről beszélni; mikor a régi világnézet megbukik, a régi ideálok elhomályosulnak ós az európai társadalom élete egészen új alapra helyeződik. A keresztyén eszme további hódításában döntő mozzanat volt a mindjobban előtérbe nyomuló transcendentalizmus (szupranaturalizmus) a klasszikus ó-kor naiv naturalizmusával szemben. 1) Akeresztyén tanrendszer csúcsa a transcendens istenfogalom, melyből kisarjadzik lassan-lassan az ön- és világmegtagadás, mint etikai elv, minek folyománya, hogy a földi javak értéke óriásit csökken a túlvilági lét boldogságával szemben. Mivel pedig a római egyház úgy lépett fel, mint az érzékfelettinek (transcendensnek) földi megtestesülése, azért az összes földi javakat természetesen neki kellett áldozatul hozni, úgy hogy tulajdonkép az egyház hatalmának növelése a világ és önmegtagadásnak egy-egy formája. Leginkább a XI—XIII. sz. közelebbről a Cluny mozgalomtól kezdődő és a XIII. sz. 2-dik feléig tartó időszak tekinthető a középkor klasszikus korának, amennyiben az egyház spirituális transcendens és aszkétikus szelleme akkor nyilvánul meg a legtisztábban. Ekkor valósult meg a nagy Augustinus álma a Civitas Dei-ről, megvalósította pedig sem a Merovingok frank királysága, sem a Karolingok császársága, sem a római-német szent birodalom, hanem a középkor legnagyobb szellemi hatalma: a pápaság jelesen VII. Gergely és utódai. Ők győzték le a császárságot, ők szorították vissza az államok túlkapásait azon egyszerű elv érvényesítésével, hogy a földi feltótlenül alá van rendelve az isteninek, s testi a szelleminek; következéskóp a világi dolgok is alá kell hogy rendelve legyenek az egyháznak: az érzékfölötti világ látható megtestesülésének. A középkor ezen szelleme és felfogása tetőfokára jut a keresztes hadjáratokban, általa lett a pápa a nyugati világ legfőbb birájává, törvényhozójává és hadurává. Mivel ugyanis a máshitűek az Istennel ellenséges világ fogalma alá estek, azért az ellenök (a pogányok és hitetlenek) indított vállalkozásokban a keresztyén világ legfőbb urának szükségszerűen vezérszerepet kellett vinnie. De ép a keresztes hadjáratok következtében, melyek segítségével a pápaság a keletet és nyugatot véglegesen a maga fennhatósága alá vélte hajtani, veszíti el addigi egyed') Lásd a következőkre főleg Eicken : Geschichte und System der mittelalterlichen Weltanschauung. 5*
