Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Szelényi Ödöntől: Eckehart mester élete és tanítása
Eckehart mester élete és tanítása. 1) Általános bevezetés. Eckehart, a német spekulatív misztika atyja, egyike a szellemtörténet azon alakjainak, akinek jelentősége felől a vélemények hullámzása nem tud nyugvópontra jutni, akinek arcképe tehát folyton-folyvást változik. Amig némelyek igen magas talapzatra helyezik, addig mások meglehetős kicsinylóssel beszélnek róla és nemcsak a korszaknyitó jelentőséget, hanem a nagyobb eredetiséget is megtagadják irodalmi tevékenységétől. Ez eltérő értékelés részben onnan származik, hogy E. megítélésénél csak ritkán érvényesül a tudományos tárgyilagosság követelménye és legtöbbször szubjektív pártszempontok, nemzeti ós felekezeti momentumok tévesztik meg a biráló szemét. így pl. azok, akik a reformáció előfutárának, vagy egy új vallásosság hirdetőjének fogják fel Írónkat, természetszerűen egészen más értékmérőt alkalmaznak, mint azok, akik E.-nak skolasztikus voltára vetik a fősúlyt. Hadd soroljunk fel néhány konkrét példát a jelen helyzet illusztrálása céljából. így Lásson (aki a legszebb és bár részleteiben elavult de ma is nélkülözhetetlen monográfiát irta meg E.-ról, melyet e dolgozatban is mintául vettünk) azt véli, hogy az E.-tól először kimondott gondolatok hatása — ha zajtalanul ís — de mind e mai napig tart. (i. m. III.) Preger a nőmet misztikáról írott alapvető, de ma már sok tekintetben túlhaladott művében azt állítja, hogy igazában E. az, aki megteremtette a keresztyén filozófiát. Az ő misztikája a hajnalhoz hasonlít, mely új napot jelent a szellem történetében, (i. m. I. 458.) Ballinger is a legnagyobb gondolkodók közé számítja és egyenesen Hegel mellé állítja. Szerinte kétszer delelt a német spekulativ szellem, először E.-ban, másodízben pedig Hegelben és egyúttal mindakettő teljes igazságot szolgáltatott a keresztyén tanfogaimaknak is. Ha valaki, akkor — úgymond,— E. érdemli meg a „philosophus Teutonicus" nevet és, ha kora őt megérti és érdeme szerint méltatja, akkor *) Lásd ez értekezés folyamán idézett müvek betüsoros jegyzékét a végén. Theol. Szaklap. XI. évf. 5
