Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Wagner Gézától: Zsinati előmunkálatok
62 "Wagner Géza. Nem terjeszkedem ki az egyházi vagyonok jövedelmei mikénti felhasználásának kérdésőre sem. Ε tekintetben csak annyit jegyzek meg, hogy nézetem szerint minden meglevő vagyon jövedelmét első sorban azon egyházi célra kell fordítani, a melyre rendelve van, és szigorúan megtartandónak vélem érvényben levő alkotmányunk rendelkezéseit, azon eljárás tekintetében, a mely mellett a közvetlen célra fel nem használható jövedelmek, más együttes egyházi célra felhasználhatók. Különösen a német és tót egyházak vagyonára nézve igénytelen nézetem az, hogy ezek jövedelmei első sorban a német — illetve tótnyelvű evangélikus istentiszteletek és funkciók biztosítására szolgálnak; — ha azonban oly idő következnék be, a melyben ily istentiszteleteket és funkciókat Budapesten senki sem kívánna, vagy a jövedelmek ezek szükségletét meghaladnák: a fővárosi evangélikus egyház közös szükségleteire lesznek fordíthatók, mert ezek tagjai, utódai, leszármazói azoknak a német illetve tót hitsorsosainknak, a kik e vagyonokat evangélikus egyházi szükségleteik födözésére gyűjtötték illetve szerezték; — ős mert ezek a közös szükségletek az összes fővárosi evangélikusokat szolgálják. A zsinatot előkészítő egyetemes bizottság törvényjavaslatának részletes intézkedéseiről nem kivánok ezúttal nyilatkozni, mert én is kívánatosnak tartom, hogy a fővárosban működő öt egyház átérezze az oly szervezés szükségét, a mely a mostani inkonvenienciákat megszünteti, az ingatag, bizonytalalan, jogilag is megtámadható szervezetek helyébe törvény által biztosított szervezeteket léptet, az együttműködést, a közös célok egyetértő munkálását biztosítja, és biztos alapot teremt arra, hogy hazánk folyton fejlődő székes fővárosában evangélikus egyházunk úgy valláserkölcsi, mint tanító, nevelő és humanitárius hivatását méltóan betölthesse. Ha ennek szükségét átérzik : meg fogják találni reményelhetőleg annak módját is, hogy a fővárosi e angélikusok közösen intézendő kérdéseit és az egyes részeknek szükséges autonómia körét is helyesen megállapítsák. És e szükséget át kell érezniök, ha az evangélikus vallás, az evangélikus egyház érdeke, ha őket evangélikus szellem, az igazság szelleme vezérli. Azt hiszem, hogy a felsoroltakból az ismertetett működési kimutatásból mindenki, aki tárgyilagosan, kizárólag evangélikus közérdekből veszi fontolóra a változott körülményeket: annak szükségét el fogja ismerni, hogy — ha lehetséges, az összes ma működő egyházak egyetértő előterjesztésére, ha pedig az nem lehetséges, e nélkül is — egyházi törvény alkottassék a fővárosi evangélikusok szervezetéről.
