Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Wagner Gézától: Zsinati előmunkálatok

Zsinati előmunkálatok. 63 Ezt el kell ismerniök azoknak is, akik a rendezést egészben vagy részben másképpen tartják helyesnek mint én. Áttérek arra a kérdésre, időszerű és célszerű-e, hogy a most egybehívandó zsinat foglalkozzék a fővárosi evangéli­kusok szervezetével? Az időszerűséget az adja meg, hogy egyetemes egyházunk zsinatot ritkán tart, és egyházi érdekből fontos, az élet és viszonyok fejlődése által megérett kérdéseket nem szabad negyed évszázadokra elodázni. De célszerű is e kérdést minél előbb megoldani, mert abból, hogy törvényjavaslat, a mely a német és tótnyelvű istentiszteleteket és funkciókat nem támadja, sőt jövőre is biztosítja, szenvedélyeket korbácsol fel: arról tanúskodik, hogy most is vannak olyanok, akik evangélikus egyházunk autonómiáját nemzetiségi aspirációk érvényesítésére kívánják felhasználni, és ilyenek mentsvárának akarják tekinteni azokat a fővárosi egyházakat, a melyeket az időközben meg­magyarosodott fővárosi evangélikus családok akkor különí­tettek el nyelvi alapon, a mikor német- és tótnyelvűek voltak. Az ilyen nemzetiségi aspirációk érvényesülését és terjeszkedését, a melyekhez az evangélikus vallásnak, az evangélikus szellemnek semmi köze sincsen, mert ez minde­nütt megadja az államnak, a mi az államé: egyetemes egy­házunk nem tűrheti, ós az ily aspirátiók kímélése végett nem halaszthatja évtizedekre el azon törvényes intézkedések megtételét, a melyek elkerülhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy hazánk fővárosában az evangélikus egház hivatását méltóan betölthesse. A pesti német ós tót egyházban a természetes és törvényes alakulás az lett volna, hogy azon családok is bennök maradjanak, a melyek időközben megmagyarosodtak, és hogy a német és tót egyház magyarnyelven lássa el a megmagyarosodott családok szükségleteit, Nem vonható kétségbe, hogy a főváros megmagyaro­sodott evangélikus családjainak ma is joguk van régi egy­házaikhoz vissza csatlakozni, ott törvényes jogaikat érvé­nyesíteni ós megkövetelni, hogy vallási szükségletük ma­gyar nyelven nyerjen kielégítést. Az egységes egyházvagyon nem nyelvi célokra lett elkülönítve, nem vált nyelvi vagy nemzetiségi vagyonná, hanem fővárosi evangélikus egyházi vagyon volt és maradt, a mely csakis fővárosi evangélikus egyházi célokra használ­ható és azokra használandó is. És a midőn jogos és méltányosnak elismerjük azt, hogy a német- és tótnyelvű hitsorsosaink részére német- és tótnyelvű istentiszteletek és funkciók biztosíttassanak azon egyházi vagyonok felhasználásával, a melyeket a megma-

Next

/
Thumbnails
Contents