Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Wagner Gézától: Zsinati előmunkálatok

Zsinati előmunkálatok. 61 mint a tótul tudó lelkész a főváros pesti részének egy geografikailag elhatárolt körét kapják működési térül, és ezen egyházrészhez a pesti oldalon lakó mindazon evangélikusok kellően szabályozandó módon csatlakozhassanak, a kik német illetve tót funkciókra tartanak igényt. Önként értetik, hogy minden ily egyházrészben rendes magyar istentisztelet is tartandó, — és hogy a geograflkailag elhatárolt területen lakó evangélikusok magyar funkciókban x-észesítendők, — hacsak ellenkezőt nem kívánnak. Egy szóval: legyen egy-egy egyházrész a fővárosban, melyben a német illetve a tótnyelvű fővárosi evangélikus lakósok vallási igényeinek kielégítése biztosíttatik, — de ezek ne legyenek nemzetiségi irányú, az állami nyelv terjedését akadályozó intézmények, — a minők hazánk fővárosában létjogosultsággal nem bírnak, és az evangélikus egyházat magasztos céljai elérésében gátolják. Az egyes egyházrészek önkormányzati jogát kiterjeszthetőnek vélem a lelkészválasztásra is, mert helyesnek tartom, hogy csak azok bírjanak választási joggal, a kiknek lelkésze lesz. Külön presbytériumuk is lehet, külön felügyelőjük és gondnokuk. Költségvetésileg megállapított vagy egyébként fedezett kiadásaikról maguk intézkedhetnek stb. Elnevezésük pedig akár az apostolok, akár az újtestamentum más alakjainak neveivel kapcsolatban lehet, fővárosi ev. Márk egyház, Máté egyház, Lukács egyház, Pál egyház, Péter egyház, János egyház stb. Az összességnek, a székesfővárosi evangélikus egyháznak közös érdekeit azonban közös képviselőtestületnek, közös egyháztanácsnak és közös elnökségnek kell intéznie. Ezek hatáskörébe kell utalni a költségelőirányzati jogot, az egyházi adónak egyenlő alapon kivetését és beszedését, a központi pénztárkezelést, a nyilvántartást, új lelkészi körök vagy egyházrészek szervezését, és a régiek megváltoztatását, az iskolaügyet, a tanárok és tanítók választását, humanitárius intézmények felállítását, a hatóságokkal való érintkezést, az egyes egyházrészek vagy tisztviselők közötti összeütközések elsőfokú elintézését, az egyházrészeknek oly javaslatai fölötti döntést, a melyek fedezettel még nem bírnak, az alapítványok és egyházi tőkék kezelését ós sok más oly kérdést, a melynek részleteivel azért nem foglalkozom, mert túlterjedne jelen közlemény célján és keretén. Mellőzöm annak kifejezését is, hogy az egyházreszeket élettelenné a centralizáció által nem kívánom és nem szabad tenni, hanem oly szabályozás szükséges, a mely az egyházrészeknek közreműködését és az ott lévő intézményekre kezelési ós felügyeleti jogát a megengedhető határokig biztosítja.