Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Wagner Gézától: Zsinati előmunkálatok

60 "Wagner Géza. sekről szóllok, mert elismerem, hogy vannak jogos követelések és kívánalmak is, a melyek elől kitérni nem volna helyes, nem volna méltányos. És ezek is szükségessé teszik a törvényalkotást, mert egy uj nemii egyházjogi szervezetet csakis törvény alkothat meg. Jogos követelésnek tekintem azt, hogy egyrészről a német, másrészről a tót istentiszteletek és funkciók jővőre is biztosíttassanak nemkülömben azt, hogy a mai német és kerepesi-úti egyháznak jövőbeni működési körét az határozza meg, hogy a fővárosi evangélikus, megmagyarosodott családok hitéletének ellátásában is részt vegyenek a nélkül, hogy ebből összeütközések származzanak, továbbá azt, hogy a mostani egyházakból és lelkészkörökből alakuló egyházrészek a helyi érdekek intézésére annyi önkormányzati jogot nyerjenek, amennyit a közösség érdeke megenged, végül azt is, hogy e testrészekre oly elnevezést állapítson meg, a mely a kölcsönös megnyugvást elősegíti. A német istentiszteletek és funkciók fenntartásának biztosítását indokolja az, hogy ügy a már itt lakó, valamint a jövőben fővárosunkba bevándorló idősebb németajkú evangélikusoktól államnyelvünknek oly mérvű elsajátítása nem várható, hogy vallásos szükségleteiket a magyar nyelvű istentiszteletek és funkciók kielégíthessék. A tót istentiszteletek és funkciók biztosításának szükségét pedig két körülményben találom. Egyik körülmény az, hogy a kerepesi-uti egyház tagjai — habár (talán kivétel nélkül) tökéletesen bírják államnyelvünket — oly kegyelettel ragaszkodnak a tót istentiszteletekhez és funkciókhoz, hogy ennek figyelembevételét mellőzhetetlennek tartom. Azt hiszem ugyan, hogy ragaszkodásuknak főtónyezőjót a mienktol eltérő liturgiájuk képezi, a melynek követésót ós megtartását, magyar vagy vegyesnyelvű istentiszteletek is megengedik, azonban az ő feladatuknak tekintem annak megállapítását, vájjon a liturgiához vagy a tót nyelvhez ragaszkodnak e inkább. Másik körülmény pedig az, hogy tót nemzetiségi vidékeinkről sokan jönnek fővárosunkba munkába, a kik államnyelvünket nem bírják eléggé, már pedig nem tartom megengedhetőnek, hogy ezek vallási szükségletei kielógíttetlenül maradjanak. Azonban nem tartom megengedhetőnek, hogy egy-egy egyházrésznek és lelkészének működési köre csak a német illetve tót istentiszteletekre és funkciókra korlátoztassék, — a mi arányosan el sem foglalná egyiket sem, — viszont azt sem tartom megengedhetőnek, hogy magyarnyelvű funkciók saját választásuk szerint bárhol végeztessenek, hanem helyes megoldásnak azt vélem, hogy úgy a németül