Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Wagner Gézától: Zsinati előmunkálatok

56 Wagner Géza. óv óta az egyházak, a budapesti egyházmegye és a bányai egyházkerület ismételt kísérlete a visszás állapotok egyetértő megszüntetésére sikertelen maradt, — és mert, ha a most folyó egyezkedési kísérletek sikerhez vezetnének is : az egyetértő megállapodások a ma fennálló egyházi törvényeink keretében megvalósíthatók nem volnának. A Theologiai Szaklap közleményének az a tanácsa tehát, hogy a pesti egyházak lássák be, hogy valamiféle önkéntes testvéries egyesülés mindenképen kívánatos és keressék ennek módját: a zsinat törvényalkotását akkor sem teszi mellőzhetővé, ha e tanácsot az összes egyházak követnék és igyekezeteiket siker koronázná, — a mire a német és kerepesi-úti egyházak eddigi rideg állásfoglalása miatt nem lehet nagy reményünk. Épp ezért mellőzhetlenűl szükséges, hogy a székesfővárosi, evangélikus egyházi érdekeinket érintő életviszonyokat és alakulásokat ismertessük. Előre bocsátjuk, nehogy a külön, ősi alakulás joga címen rokonszenv vagy előítélet elvonja a figyelmet az egyházi érdek objectiv mérlegelésétől, a következőket: A pesti evangélikus egyházat nemesi osztályunk alapította, és ehhez az akkor szükséges kormányhatósági jóváhagyást oly feltétel alatt kapta, hogy az egyház költségeivel csak a nemesség terhelhető; — a mi azonban nein akadályozta a polgári osztályt abban, hogy a költségekhez önként hozzájáruljon. Az egyház nem alakult nyelvi vagy nemzetiségi egyházképpen, hanem már első lelkészével magyar, német és tót istentiszteleteket és funkciókat végeztetett. A midőn oly lelkészt választott az egyház, aki nem birta tökéletesen mindhárom nyelvet: oly segédlelkészt tartott, a kivel a hiányt pótolta. Az ebből fejlődött személyes torzsalkodások, orvoslást nyújtó felsőbb hatóságok hiánya, és a szabadságharcot követő depresszió hatása vezethettek csak ahhoz, hogy a magyar és német hitsorsosok szintén hatáskörük túllépésével az egységes egyház elidegeníthetetlen tulajdonát képezett kerepesi úti telket templomépítési segéllyel együtt átengedték a tót hitsorsosoknak oly feltetel alatt, hogy az egységes egyházból kivonuljanak és annak egyéb vagyonára igényt ne tartsanak. A magyar- és németnyelvű hitsorsosoknak külön egyházakká alakulása ugyanekkor vette kezdetét, de iskoláik és vagyonuk túlnyomó részének közössége őket együtt tartotta. A pesti evangélikus egyház egységességének nyelvi egyházakra felbontása tehát — bárminő tanulságos legyen — épületesnek éppen nem mondható ; sem a testvéri szeretetnek, sem a törvényességnek, sem az evangélikus vallásos érzület egyesítő hatásának nem volt része benne.