Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia
38 Sebestyén Jenő. ν a tudatban, hogy mindannyian bűnösek s mindannyian megváltásra szorulnak s csak az Isten kegyelméből tartatnak meg. És a vallásos öntudat, az Istennel való közvetlen összeköttetés ezen hatalmas gondolata és aktiv ereje által óriási mértékben függetlenítette az egyes lelket úgy az egyháztól, mint a világtól s az emberi lélek végtelen értekének öntudatossá tétele által az egyenlőség és szabadság egyelőre még teljesen vallásos színezetű gondolatát proklamálta. Ezeknek a gondolatoknak végső konzekvenciáit, mint általában az egész reformáció szellemi tartalmát, a maga teljességében azonban mégis csak a kálvinizmus fejtette ki. Itt van pl. a predestináció gondolata, melynek sokféle vonatkozásából e pillanatban csak egyet akarok kiemelni, azt, amely e gondolat demokratikus alkatrészét jelenti, mely szerint tehát Isten előtt nincsen személyválogatás, Isten mindenkit a maga kegyelme és örök rendelése szerint hív el magához, legyen az király vagy egyszerű paraszt, főnemes vagy egyszerű napszámos. Isten előtt nincs rangkülömbség, mert előtte mindenki egyenlő, mindenki egyforma. De van még egy gondolat, mely a kálvinizmus világnézetében különösen előtérben áll, s az, mint már fentebb említettük az Isten szuverenitása, az Isten uralma és pedig egyedüli uralma mindenekben. Ez vitte a kálvinizmust mindenütt odáig, hogy a társadalom életének mindenféle formájában az emberi uralom megszüntetésére törekedjék, hogy úgy az egyházi, mint állami életben sohasem egyesek, hanem mindig többen uralkodjanak. Innen magyarázható Kálvin nagy rokonszenve a köztársasági, még pedig a legjobbak által vezetett köztársasági 1) kormányforma iránt, amelyet ő az egyházszervezetben következetesen keresztül is vitt. A szabadság ós egyenlőség ezen demokratikus, de még mindig erősen vallásos színezettel bíró alapgondolatait azután, a főleg a kálvinizmusból kifejlett és vele rokon szekták ós apróbb felekezetek vették át, dolgozták föl s vitték bele a teljesen világi, tehát állami és politikai életbe is. De ettől az időtől kezdődik aztáa azok átalakulása, félremagyarázása is, amint azt a modern demokrácia, a szociáldemokrácia, a modern politika, a népjogok modern elmélete ós a népszuverenitás elveiben látjuk. Ezekről majd később lesz szó. Előbb azonban még egy nagyon érdekes kérdéssel kell tisztába jönnünk; azzal t. i., hogy mennyiben arisztokratikus is hát a kálvinizmus, és nincs-e külömbség a kálvinizmus arisztokratizmusa és a közönséges arisztokrácia alapelvei között? A kálvinizmus t. i. egy végtelenül sajátságos világnézet. A mellett ugyanis, hogy egyfelől hatalmas erőforrása volt mindig ') Kálvin Inst. IV. könyv. 20 8.
