Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia
ICálvinizmus és demokrácia, 39 a liberálizmusnak, az egyenlőség és demokrácia gondolatainak, ugyanolyan mértékben látjuk más oldalról konzervativnek, arisztokratikusnak és mindenféle nivelláló egyenlőségi elv határozott ellenzőjének is. De nézzük ezeket a kérdéseket közelebbről. Amikor báró Bánffy Dezső meghalt, dr. Iienessey Béla, erdélyi püspök, évi jelentésében báró Bánffy elparentálásakor a többek között ezt az elvi kijelentést tette: „Az Isten minden ő dolgát a kiválasztottak által végzi el s az ő világkormányzásához fogható arisztokratikus intézmény nincs ezen a világon; ugy, hogy egészen nevetséges és a mi ősi kálvinista világnézletünkkel merőben ellenkezik az a szinte csak ingoványba vezető jelszó : a demokrácia és az a nagy radikalizmus, a melyet a nepszerűsködésért egy csomó kálvinista lelkész is fennen hirdet. Bánffyra is ráfogták, hogy mekkora demokrata és milyen radikális, pedig Bánffy Dezső egy már kilencszázóves olyan családnak a tagja, amely nádort, főkormányzót és egy csomó zászlósurat adott a királynak és nemzetnek. Nem is lehetett más, mint maga is uralkodó egyéniség, autokrata és arisztokrata a szó legnemesebb értelmében. Cézári egyéniség, aki mindenütt ós mindenképen első lett volna : Rómában épp úgy, mint a legutolsó kis faluban." Ε kijelentés cáfolására fogott aztán tollat Jánosi Zoltán debreceni lelkész, aki a „Lelkészegyesület" c. lapban 1) fejtette ki a maga álláspontját, bizonyítván, hogy a kálvinizmus távol áll mindenféle vagyoni, születési arisztokráciától s egyedül csak az erkölcsi arisztokrácia, azaz az erkölcsileg arisztosz-ok uralmát fogadja el, s szerinte az a bizonyos „egy csomó kálvinista lelkész" azért teszi ezt, „mert az isteni arisztokráciát az emberi arisztokráciával szemben csak a demokratikus radikalizmus alapján tartja megvalósíthatónak az állami ós a polgári életben." Jánosi válaszában helyes a kálvini értelemben vett arisztokrácia fogalmának kifejtése. Tény az, hogy a kálvinizmus bármennyire arisztokratikus is, születési ős vagyoni arisztokráciát nem akar elismerni. A predestináció eszméje arisztokratikus gondolat, de isteni, tehát ethikai ós szellemi arisztokráciát jelent, amelynek semmi köze semmiféle formájú földi arisztokráciához. Ennyiben is arisztokrata tehát a kálvinizmus. Ugyanekkor azonban az is igaz, hogy a predestináció gondolata meg más részről egyenesen kizárja azt, hogy őt a modern demokráciával egy kalap alá vegyük. Mert bár igaz ugyan, hogy a modern demokrácia, mint fentebb említettük, a kálvinizmusból indult ki, de a kettő azért nem egy és ugyanaz. Mert a kálvinista demokrácia határozottan vallásos ala*) Negyedik évf. 52-53. sz. 1911.
