Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia
36 Sebestyén Jenő. ν parancsolja nekünk, hogy a legnagyobb energiával vessük bele magunkat a társadalmi és nemzeti életbe. Hogy aztán ez a társadalmi és állami életben való résztvétel önálló csoportosulás, vagy épen külön politikai párt segítségével történjék-e, az igazán inkább csak taktikai kérdés. Annyi bizonyos, hogy a kálvinizmus nem mondhat le arról a gondviselésszerű és történelmi szerepéről, mely által neki a társadalom megreformálása is kitüzetett életcélul ós így természetes, hogy ott kell lennie mindenütt, az emberiség, a társadalom életének minden alakulatában és mozzanatában. Mert az olyan vallásosság, mely csak a lélek szűk kis világára szorítkozik, csak a titkon bezárt ajtók mögött keresi a kapcsolatot az örökkévalósággal, de egy lépést sem tesz arra, hogy az Isten, tehát az evangélium ereje ható erő legyen az egész életben, lehet igen tiszteletre méltó, komoly mély és tiszta érzés, tehát igazi keresztyénség is, de még nem igazi kálvinizmus. Ilyen aktivitás mellett tehát csak természetes, hogy, mint a történelem is bizonyítja, a kálvinizmus döntő befolyást gyakorolt mindenütt a népjogok kivívásának érdekében megindult politikai mozgalmakra is, és a szabadság éltető levegőjét vitte el mindenüvé az új vallási eszmék társaságában. 1) És hogy mennyire nemcsak vallási reform vagy csupán valami egyszerű theologiai irány vagy iskola volt a kálvinizmus, hanem társadalmat reformáló elv is, arra nézve elég csak két fő dologra utalnom, mint amelynek hatása elsőrendű a modern kultura kialakítása szempontjából. Az egyik az az óriási hatás, melyet a kálvinizmus a modern kapitalizmus, a kereskedelem és pénzgazdaság kifejlődésére, tehát általában a gazdasági életre gyakorolt, a másik pedig az, mellyel a modern népjogok, a modern nemzeti élet, szóval a demokrácia kialakulását segítette elő. Természetes, hogy egyik sem köszönhette kizárólagosan a kálvinizmusnak a maga létrejöttét, de az bizonyos, hogy mindkettő kialakulásában a kálvinizmusnak is óriási része van, bár azt is meg kell rögtön jegyeznem, hogy mindkettő lassanként el is fajult, még pedig oly mértékben, amily mértékben megszűnt ama vallásos világnézet alkotó részének lenni, melynek segítségével az emberiség és kultura előrehaladását kezdetben szolgálta. Az előbbiről, a kálvinizmusnak a gazdasági életre gyakorolt hatásáról már volt alkalmam egyszer egy kis felolvasás keretében vázlatosan képet *) Az itt következőkben azonban természetesen nincs politikáról szó. A kálvinizmusnak a politikához való viszonya ugyanis egészen külön álló nagy kérdés. Elméletileg is az, gyakorlatilag meg méginkább, mert a reális politika adott viszonyai nagyon sokféleképen befolyásolják a kálvinizmus elveinek érvényesítését. Ez alkalommal tehát a kálvinizmus és demokrácia viszonyának csak elméleti kifejtése lehet a dolgozat célja.
