Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia
Kálvinizmus és demokrácia. 33 Pedig sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a kálvinizmus nem valami egyszerű dogmatikai vagy theologia irány, nem is csupán külön típusa a keresztyénségnek, hanem önálló világnézet, s mint ilyen nem egy két századra szóló s aztán elvirágzó theologiai iskola, hanem fejlődésképes világfelfogás, mely tehát nem csupán vallásbeli, vagy theologiai reformokat hozott, hanem megreformálta az emberi életet s kihatott és kihat nemcsak az Istenről, hanem magunkról, a világról s a mindenségről szóló felfogásunk kialakítására is. Szóval világnézetének önálló külön stílusban felépített épülete van, akárcsak a római katholicizmusnak vagy evolucionizmusnak s némelyek szerint δ az egyedüli a protestáns felekezetek között, mely világnézetet volt képes magának teremteni. Innen magyarázható tehát az a sajátságos jelenség, hogy a kálvinizmus mindenütt, az egyén életére éppen úgy, mint a társadaloméra rányomja a maga félreismerhetetlen bélyegét. És pedig nem valami szintelen szétfolyó, egyetemes keresztyén bélyeget, hanem határozottan és felismerhetetlenül jellegzetesei. És nem is csak az egyes egyén lelki, szóval valláserkölcsi életében, hanem az egész társadalom életében is, még ott is, ahol arra nem is gondolnánk, t. i. a politikai, tudományos, művészeti, sőt még a közgazdasági életben is. És ez természetes is. Éppen ez a körülmény bizonyítja azt, hogy a kálvinizmus egy nagyszabású egységes világnézet, mert belemarkol, ráteszi kezét az emberi élet mindenféle megnyilvánulására ós azt határozott, félreismerhetetlen módon átalakítja. Hogy pedig micsoda megmérhetetlen szociális, hajtó, formáló, átalakító erő volt és van a kálvinizmusban, hogy mily óriási mértékben járult hozzá a modern társadalom mai kialakításához, de mily sokban áll annál egészségesebb alapon is, arra nézve az újra erősödő neo-kálvinizmus lassankint több szép munkát termel, de itt most különösen egy nagyszabású munkát ajánlok mindenkinek a figyelmébe: Troeltsch Ernő heidelbergi tanár könyvét, címe : Die Soziallehren der christlichen Kirchen und Gruppen; amelyben a szerző, bár theologiailag teljesen távol áll a kálvinizmustól, mégis a legpártatlanabb elismeréssel hajlik meg annak elsőrendű és az összes protestáns felekezeteket messze túlszárnyaló nagysága előtt, mikor pl. úgy jellemzi azt, hogy az „die Religion der Aktivität und des Heroismus" vagy pl. azt mondja rá, hogy „ez most a tulajdonképeni nagyhatalmassága a protestantizmusnak" 1) és mialatt pl. még a lutheranizmus is, minden értékes tartalma mellett is mintegy fólbenmaradt és sem igazi gyökeres egyházszervezkedósre nem volt képes, sem a politikába nem mert és nem is tudott soha erediné*) Troeltsch i. m. Tübingen 1912. 605. ο. Thool. Szaklap XI. évf. 3
