Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia

Kálvinizmus és demokrácia. Végtelen nagy örömmel látom, hogy Europaszerte, de nálunk is kezd tért hódítani a komoly, az igazi kálvinizmus iránt való érdeklődés. Vannak már jó sokan, akik azt tűzték ki maguknak célul, hogy jelszavak helyett, vagy egyelőre még csak mellett, felkutatják ezeknek a jelszavaknak igazi értelmét, kimutatják, hogy mennyire bírnak azok értékkel a modern életre s mennyiben állnak rokonságban más hasonló jelszavakkal, melyeket a tudományos, társadalmi, politikai vagy éppen állami élet vetett fel. Erre pedig végtelen nagy szükségünk van most, mert minél jobban elvek szerint kezdenek csoportosulni nálunk is az emberek, annál szembetűnőbb az a határozatlanság, az a bizonytalanság, amely az elvek sőt világnézetek értékelésében náluk jelentkezik. Ezért van az, hogy egy sereg kérdés vagy csak egyoldalú megvilágításban áll sokak előtt, vagy épen tetszés szerint, a pillanatnyi helyzethez alkalmazkodva fogadnak el az emberek egyes kérdésekben külön-külön oly elveket, melyek együtt, egymás mellett sem a lélek, sem a logika, sem az érzület egységességének törvényei szerint nem férnek meg. Különösen épen a kálvinizmus ma az a gyűjtő fogalom, a mely alá mindent össze lehet foglalni. A kálvinizmus némelyek szerint ugyanis egészen szépen megfér a szociál-demokráciával sőt a demagógiával is, meg a konzervativizmussal épen úgy, mint nemcsak a keresztyén, hanem a modern szabadgondolkodó liberalizmussal is, a francia forradalom eszméiből táplálkozó köztársasági elvekkel éppen úgy, mint az iskolák államosításának gondolatával és így tovább; kálvinista lehet mindenki, akármilyen elvei vannak is, ha t. i. annak vallja magát. Ez azonban nagyon laza álláspont és épen az a mi nagy bajunk, hogy elhalványult előttünk, magyar reformátusság előtt, a kálvinizmusnak mint egységes világnézetnek a képe s helyette ma már csak egy nagy mozaikot látunk, azt is összetörve, amelynek törmelékeivel aztán tetszés szerint játszhatik mindenki s tetszés szerint illeszthet bele belőle egy-egy darabkát a maga világnézetének igen gyakran a kálvinizmustól teljesen elütő képébe is.