Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Könyvismertetés - Szimonidesz Lajostól: Die Religion in Geschichte und Gegenwart

318 Könyvismertetés. 318 tanulmányt tartalmaz. Az úrvacsora kérdéséről 70 hasábon hordja össze az összes újtestamentumi, történeti, dogmatikai, liturgikus és egyházjogi anyagot. Legfontosabb azonban a biblikus cikkek közül a Heitmüller által irott Jézus életrajz, mely a források szavahihetőségének a kérdéséből kündulva végigvezet Jézus életének a tudomány által vitatott főbb problémáin s gyönyörű összefoglalást nyújt Jézus életéről, tanításáról, szándékairól és reménységeiről. Ezt az igazán meleg hangon megirt élet- és jellemrajzot kiegészíti Baumgarten Ottó azzal, hogy mint egy kaleidoszkópban végigvonultatja előttünk az egyházak, vallásos lelkek, tudósok, művészek Jézus képeit, melyekben azok Jézus nagyságát nemcsak megragadni, hanem a jelen számára is megtartani és életerővé tenni igyekeznek. A nagy dolgok mellett jut hely az apróbbaknak is. Különösen gyakran találkozunk ótest. körbe vágó dolgokkal. Egy pár példa a legjobb bizonyítéka annak a gondosságnak, amivel az ótestamentumot kiaknázták. Hosszabb-rövidebb cikkek szólnak a családról az őtest.-ban. az átokról az ótest.-ban, az ótest.-i költészetről, az ótest.-i mesékről, az ótest.-i képekről, az ótest.-i színekről, az ótest.-i drágakövekről, Izráel népének ünnepeiről, arról a bánásmódról, melyben idegeneket és pogányokat részesített, Irzáel szentélyeiről, az atyai hatalomról, az ótest.-i példázatokról, a bálványimádásról az ótest.-ban, emellett nem hiányzik az imaköpenyről, imaszijakról szóló cikk sem, sőt megtaláljuk a mai zsidó istentisztelet és pászkavacsora lefolyását is szemléletesen megírva Fiebig tollából. Az újtestamentum körébe vágó dolgok már nincsenek ennyire elaprózva. A synoptikus evangéliumokról, a János evangéliumáról, az apostoli és apostolok után való korról, zsidó és pogánykeresztyénekről, úrvacsoráról, christologiáról stb. szóló nagyobb áttekintések mellett nagyobbára csak rövid utalásokra akadunk. Ilyen kultúrtörténeti, biblia-theologiai vagy más részletkérdések külön nem kaptak helyet, ami egészen felesleges is, hogyha a maguk helyén organikus összefüggésükben úgyis megtaláljuk őket. Az egyháztörténet köréből különösen kiemelendő az egyes országok történetének, vallásos statisztikájának a részletes tárgyalása s a nevozetesebb egyetemek, s különösen az egyetemek theologiai fakultásának a története. (Berlin, Bern, Bonn, Breslau, Cambridge, Dorpat, Erlangen, Göttingen, Greifsvald, Halle, Heidelberg, Jena, Kiel, Königsberg, Löwen, London stb.) Nagyon messze vezetne, hogyha egyenként fel akarnók az egyes theologiai szakok fontosabb cikkeit sorolni. Ehelyett inkább a jellemzőbb dolgokra mutatunk röviden rá. Ezek közé tartoznak a lexikon vallástörténeti, szociologiai s a jelenkor vallásosságáról szóló cikkei. A vallástörténeti áttekintések közül kiemelkedik E. Lettin annak a vallásosság megjelenési formáiról (Erscheinungswelt der Religion) szóló, az egész vallástörténtei anyagot felölelő, 81 hasábra terjedő értekezése, mely a vallásos szokások, szent szavak és