Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Könyvismertetés - Daxer György dr.-tól: Lehrbuch der neutestamentlichen Theologie

314 Könyvismertetés. 314 alapján mondhatja ezt. Ez meglátszik már abból is, hogy az elsó' kötet 503 lapja 580-ra és a 2. kötet 532 lapja 615-re növekedett Az új előszó is az első kiadás előszavának alapos átdolgozása. Itt fontos, hogy szerzőnk Krüger, Wrede és ennek „Anwalt"-ja, Bousset követelésével szemben továbbra is (szinte még határozottabban mint az 1. kiadásban) ragaszkodik az újtestamentomi theologia elnevezéséhez ős tudományunknak az újszövetségi iratokra való szorítkozásához. Sőt ezt a kánon jelentőségével is indokolja. „Bei der unvergleichlichen Bedeutung, welche gerade der .... neutest. Kanon für die christl. Theologie .... gewonnen hat, darf eine gesonderte Behandlung dieser Auswahl von urchristlicher Literatur noch immer auf Verständnis und Billigung rechnen". (IX. 1). Aztán jellemző szerzőnknek igazi tudóshoz illő alázatossága, mellyel Wredével szemben elismeri, hogy műve nem érte el tudományunk ideálját, mert nemcsak könyve célja, hanem a szerző természete s képessége sem engedte meg, hogy műalkotást („Kunstwerk") létesítsen, amilyeneknek Wernie. Pfleiderer s Hausrath műveit („glänzende Werke") tekinti (X. 1.). Átdolgozta aztán Holtzmann disciplinánk történetét (5 — 20. 1.) methodologiáját (20—26. 1.). Különös átdolgozásra szorult már az első fejezet, mely a késői zsidóságról szól, amint erről Dalman győzheti meg az embert. És tényleg ezen fejezetre Holtzmann sok munkát fordított. A phariseizmus és sadduceizmus ellentétének történeti eredetéről pl. most 7 lapon ír, míg az 1. kiadás 2 lapon végzett vele. Gyökeres átdolgozásban részesült a zsinagóga theol. rendszerének előadása. Már a forrásokról is sokkal többet találunk (7 1.), mint az első kiadásban (3. L). Új részek szólnak a 2. kiadásban isten országáról és a mennyek országáról a zsidóknál (85—88 1.), a görög-római egykorú világról, (110-118. 1.), a synkretizmus,- gnosticizmus- és mysticizmusról (148—159. 1.), amiből meglátszik, hogy Holtzmann lelkiismeretesen számolt a vallástörténeti kutatás újonnan sokat hangoztatott módszerével is. Csekélyebb átdolgozáson mentek át a Jézus hirdetéseinek előfeltételeiről (159 — 182. 1.), azután Jézusnak a törvénnyel szemben elfoglalt álláspontjáról (182 — 210. 1.) szóló részek, bár ez utóbbiban új felírásokkal is találkozunk (4. pont). Az isten és az ember viszonyáról szóló részben akadnak átdolgozások, bővítések (2. pont), azután olyan részek is, melyek az 1. kiadásban Jézus eschatologiájában foglaltak helyet. A Jézus tanával foglalkozó 4. részben („istenországa") vannak felcserélések. Az 1. és 2. kiadás 2. és 3. pontja helyet cserélt egymással, úgyszintén az 5. és 6. pont is. Ε mellett akadnak itt is kisebb-nagyobb mérvű átdolgozások. Hasonló változtatások találhatók az 5. részben, mely Jézus eschatologiáját tárgyalja. A 7. részben találunk megint új pontokat is (a 3. s 5. pont). Az első kötetben Jézus tanán kívül sző van még az őskeresztyénségről, melynek előadásában szintén találkozunk új tárgygyal, a gnostikus s synkretistikus zsidósággal (468—470. 1.). ί