Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Lapszemle - Daxer György dr.-tól: Neue kirchliche Zeitschrift

Lapszemle. 309 máj. 5-én volt 100 éve, hogy K. született. Szerzőnk ez alkalomnak megfelelőleg egész rövid, (412—428. 1.) de jellemző képet fest az Észak e jellegzetes gondolkodójáról, mely azon túlsók értekezés és fejtegetés mellett is megállhat, melyben vele már eddig is foglalkoztak és foglalkoznak. Nevezetesen védelmébe is veszi K.-t azon sok napjainkbeli torzkép ellen, melyben a keresztyénség ellenségekónt, vagy pedig mint az egyházból való kilépés mozgalmának patrónusát mutatják be, (pl. Schrempf). K. szerzőnk felfogása szerint ellensége az esztetikai világfelfogásnak, mely ellen az ethikai életfelfogás érdekében küzd ; ellensége azután az idealisztikus spekulativ filozófiának, mellyel szemben épen a hit és a keresztyén vallás paradoxiáját akarja érvényre juttatni és végül ellenzője a hivatalos állam*gybáznak, mely a keresztyénséget a humanizmus veszedelmes közelségébe hozza. Ő nem a keresztyén dogmának, hanem a szokásos keresztyén ethika esküdt ellensége. S ha egy Feuerbach, Schopenhauer, Nietzsche, Tolstoi stb. mellé állítják, úgy ki kell emelni, hogy a keresztyénségnek épen azon jellemző vonásai, melyekben azok megbotránkoznak: a megváltás, az istenember által való kiengesztelés, az istennel való közösség stb. voltak előtte különösen értékesek. Kierkegaard iratai telve vannak annak bizonyságaival, hogy ő tántoríthatlanúl ragaszkodott a megfeszített Úrban való hithez. Lauerer cikke a csodáról arról nevezetes, hogy a csoda fogalmának kedvelt ellaposításával szemben ragaszkodik annak teljes értelméhez és nagy alapossággal, sok ismerettel igyekszik azt igazolni. A 6. füzet tartalmából megemlítjük Lueder hamburgi lelkész dolgozatát a 100 év előtti vallásos élet történetéről, Dräseke cikkét Eustathios és Akominatos Mihály középkori görög theologusokről és végül Eűdel müncheni lelkész értekezését a sacrificium intellectusról, melyben ezen fogalomnak a fides implicitától való különbségét meghatározza és a keresztyén hit fogalmáról kimutatja, hogy az nem nevezhető sacrificium intellectusnak, mint azt a keresztyén hit ellenségei (pl. Nietzsche) állítják. A Neue kirchliche Zeitschrifttal kapcsolatban most is rámutatunk a „Theologie der Gegenwart" 2. füzetére, mely szintén nem régen megjelent. Sellin rostocki theol. tanár ismerteti benne az ο testamentomi theol. tudomány irodalmát. Nemcsak a forráshypothezis ellenfeleinek (Dahse, Wiener, Tölstra, Eerdman) műveiről szól, hanem a göttingeni magyarázatos biblia folytatásáról (Gressmann ós Schmidt, majd Steuernagel új ó-szövetségi bevezetéséről és Cornillénak új (7.) kiadásáról is elmondja nézetét. Különösen érdekes azonban, amit a saját maga által kiadott όtestamentomi kommentár első megjelent kötetéről, Procksch Genesis kommentárjáról mond, amely eló'3zör magyarázza a Genesist forrásainak egymásutánjában. Gressmannak Mózesről és koráról írt nagy könyvének és más termékeknek ismertetésével végződik füzetünk. Dr. Daxer György.