Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Lapszemle - Daxer György dr.-tól: Neue kirchliche Zeitschrift
Lapszemle. A „Neue kirchliche Zeitschrift : < második negyedévi (4.—6.) füzeteinek tartalmát a következőben ismertetjük. A 4. füzetben Steinbeck breslaui tanár igen tanúlságos, rövid áttekintést nyújt az utolsó tíz évnek német, különösen porosz egyháztörténetén. Ha át is éltük magunk ezen korszak eseményeit és élénk részt is vettünk esetleg bennük mint szemlélők, úgy ezen összefoglaló áttekintés mégis igen érdekes, annál inkább, mert írója figyelme az egyházi élet minden megnyilvánulására : az egyház szolgálatának igénybevételére, az egyházból való kilépésekre s oda való belépésekre (1910-ben: 17787 és 9789), az ifjúság oktatására, a konfirmációra, a vallásoktatásra, az egyleti életre, a szociális kérdésre, az egyházi harcokra (César, Jatho, Traub esete) a közösségi mozgalomra, a bel- és külmisszióra, a theol. tudományos mozgalmakra stb. kiterjed. Ugyanezen füzetben Knoell lelkész a vallásos nevelés szükségességéről és lehetőségéről értekezik. Azután kezdetét veszi e füzetben Lehmann lelkésznek egy cikksorozata, mely az 5. és 6. füzetben is folytatódik és a norvég theológiának egy századra (1811—1911.) kiterjedő történetével foglalkozik. A 4. füzet a felvilágosodás utolsó hatásait tünteti fel s a kristianiai egyetem theol. fakultásának első képviselőivel, Hersleb (1784-1836) és Stenersen (1789-1835) tanárokkal foglalkozik. Ők és az utánuk következő Dietrichson (1806 — 1879), Keyser (1836—1846 tanár), Bull és Kaurin (1843 — 1853 tanár) szerzőnk szerint a restauráció korszakát alkotják, mely után a konfessionális luth. theológia kora következett, melynek első s legjellegzetesebb képviselői: Johnson és Caspari. Velük foglalkozik az 5. füzet. Ők, de különösen a német-zsidó származású Caspari, aki teljesen norvéggé lett, a norvég theologiának büszkeségei. Casparit pedig kutatásai az apostoli hitvallás története terén az egyetemes theol. tudomány egyik elsőrangú képviselőjévé tették. A 6. füzet Johnson és Caspari tanítványaival, különösen Bugge újtestamentomi exegetával és Bang egyháztörténésszel foglalkozik és a jelenkor történetéig jut, melyről a 7. füzet fog szólani. Az 5. füzet tartalmából még ki kell emelnem Juncker königsbergi tanár rövid cikkét, melyben Drews „Christusmythe" c. könyvének 2. kötetével foglalkozik, ismertetve és cáfolva Drews érveit, melyekkel Jézus létezésének profán és szt. írásbeli bizonyítékait akarja lerontani. Ugyané füzetben ír még Stammer lelkész Kierkegaardról és Lauerer müncheni lelkész a csodahit kritikai jelentőségéről. Stammer cikke centennaris megemlékezés, mert
