Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Lutheri és kálvini vallásosság

Lutlieri és kálvini vallásosság. 307 (A kálvinizmusnak előnyösebb vonásait szellemesen Kuyper állította össze i. művében.) Mindenekelőtt világos, hogy a kálvinizmus a lutherizmussal szemben az epigón alak. A lutherizmus alkotó erejűnek, a kálvinizmus elfogadónak és kiópítőnek bizonyúlt. Luther volt az, ki Fichte szavával élve „a gondolatok kőszikláit hengerítette," a melyekből aztán a későbbi korszak lakásokat épített. (Találóan mondja „a német nemzethez" intézett 8-ik „beszédjében": „Nem a hadseregek ereje, vagy az ügyes fegyver, hanem a kedély hatalma nyeri a győzedelmeket.") S a zsenialitásra a tálentom, a feltalálásra a tudományos búvárlás (Institutio) s a gyakorlati berendezés következik. — De más oldalról is mögötte maradt a kálvinizmus a lutheránusságnak. Előbbinek számlájára Írandó az ó-szövetségbe való visszaesése, törvényszerűsége ós betűszolgálata, harcias jellege, hódítási vágya s a kegyelemeszközök symbolizálása. Istenünk, mint kegyelmes mennyei atyánk iránti szeretetviszonyunkat az ő felségessége iránti kötelességérzetté alakította át. Több ponton középkori vonásokat mutat. Kálvin „hirtelen megtérése" s az ő térítési buzgalmának erőszakos, inquizitórius jellege s főleg predestinátió elmélete egészen reformáció előtti s Augustinus öröksége gyanánt minden középkori opponensnek közös tulajdona. Annyi bizonyos, hogy a lutherizmus is sokat tanúihat a kálvinizmustól, így mindenekolőtt az Isten dicsőségére való életet, és sokat is tanúit már tőle, főleg tevékeny jelenétől, mint azt újabb szervezkedései és egyesületei s főleg bel- és külmissziója igazolják. Soha sem fogjuk feledni, hogy a mi hitünk centrumában közös mibennünk, az a „sola flde" s a „sola gratia," az a személyes ós nem mágikus isteni kegyelemben való hit minden papi közvetítés kizárásával. De a mi szívünk a protestantizmus ama alakjáé, mely nekünk németeknek oly kedvesen vonzó ós rokon. Legyen bár a kálvinizmus egyesek szerint a jelenkori világ fölépítésében nagyobb értékű a lutherizmusnál, aminthogy az istenért való élete folytonos intés a luth. ker. embernek, — de az időért és az Istenért való működés fölött áll az örök Istenben való élet. A kálvinista Istennek dicsőségét, a luth. magát az Istent akarja. Ami hitünk az, hogy a lutheránusságból, ha tevékeny kiható életéről meg nem felejtkezik, még soká táplálkozni és gyógyúlni fog a világ. (V. ö. „lutheránusság" és „kálvinizmus" s az Institutió előszavában. „Hunc laborem Gallis nostris potissimum desudabam." Luther is elfogadta „a német próféta" t. címet. A nemzeti szempontot, amelynek fontosságáról ugyan szintén meg vagyok győződve [s a melylyel a németek: „német reformáció", „német keresztyénség", „német hit" sajnos gyakran túloznak,] szándékosan mellőztem.) Dr. Szlávik Mátyás. 20*