Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Lutheri és kálvini vallásosság

Lutheri és kálvini vallásosság. 305 mint a kálvinista misszió arról ;s eleget beszelnek. A világuralom mindkettőnél a fő cél. Úgy a jezsuiták, mint a kálvinisták kitűnő pénzemberek, kereskedők, iparosok és udvari emberek. S mindkét részen vajmi kevés érzék van a képzőművészet iránt. Valami maradandóbbat nem alkottak s az u. n. jezsuitastyl sem az ő találmányuk épen. A ferenc-rendi-dömés mystika bensőségét a lutheránusság örökölte. Jellemző, hogy Luther a középkor legjobb művének azt a mystikus iratot tartotta, a melyet „Német theológia" c. alatt kétszer is kiadott. A középkornak egyetlen két férfi szentje: Clervoisi Bernát ős Assisi Ferenc, a kiktől Luther egyik művében 1524. még a „szent" jelzőt sem tagadta meg — mindkettő igazi Krisztusmystikus és természetbarát, a mi Luthernél bizonyos finom érzékre mutat a velők való szellemi rokonsága iránt. A mély, szinte érzékies elmélyedés Krisztus szenvedéseibe egyaránt hatja át egy Bernát, Ferenc, Suso, Luther, Dürer és Bach mystikáját. Mindez rokon vallásosság, a melynek karikatúrája a második sziléziai költői iskola szellemében Zinzendorf gróf u. n. vértheológiája. S ezzel karöltve halad a mystikusok gyermekies öröme az Istennek szép világán. Egy Bernátnak prédikáltak a fák, Ferenc prédikált a testvér madaraknak és költött egy napéneket, Suso Krisztus kegyelméből való költő volt, — s egy Luther, Dürer és Bach természetőröméről már fentebb szólottunk. Ebből a rokonságból következik az egész lutheránusságnak bizonyos barátságos vonzalma azok iránt a kath. mozzanatok iránt, a melyek e benső vallásos typushoz tartoznak, u. m. kegyeletes vonzalma a katholicizmus benső érzékies s gyöngéd költői jellege iránt. Ép azért már Karlstadt is vádolja Luthert „az Antikrisztus utószülöttjének" címével s ugyanannak hasonló intencióból Farel a wittenbergi Bugenhagent. A ref. polemika a lutheránusságot igen gyakran „a papizmus tisztátalan kovászával" vádolta s még legújabban is azzal illeti szeretetlenül (A lutherizmus ez állítólagos pápás vonásait névtelenül egy kálvinista epigramma is kifigurázza, a melynek szövegét szerző a „Christi.-Welt"-ből közli. Ennek a kálvinistának jezsuita rokonságából még ópületetesebb litániát lehetne a párhuzam kedvéért felállítani, de ehez mi lutheránusok ügyetlenek (plump) vagyunk. Azokhoz a vonásokhoz, a melyek a lutheránusnak a kath. vallásosságon igazán imponálnak, v. ö. Boscher: „Geistliche Gedanken eines Nationalökonomen" 1896. c. művét. A lutheránusság és a rnystika csöndes gyermeki vallásosságának közös csodaszép vonásait Brentano is megörökítette „Egy koborló diák krónikája" c. művében.) De valljon nem lehetne-e mindabból igen sokat, a mit a kálvinisták okos fölénye a lutheránusTheol. Szaklap. XI. érf. 20