Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Lutheri és kálvini vallásosság

304 Dr. Szlávik Mátyás. keit"), utóbbi ellenben annak paganizmusát: teremtményimádását támadta meg. Hát ebben sok igaz van, bár Kálvin is támadta Róma „judaizmusát" és Luther is annak „paganizmusát" (Aristoteles, Mária és a szentek stb!) De mégsem helyes az, ha a két nagy vallásos" mozgalomnak lényegi különbségeit és így magát a lényeget csak az után akarjuk megítélni, a mit a harmadiknál mindkettő elvetett. Épazért helyesebbnek és tán eredményesebbnek is tartom, ha a két vallásfelekezetnek Rómától való különbségét nem aszerint határozzuk meg, a mi őket az anyaegyháztól megkülönbözteti, hanem aszerint, a miben vele közösek. Miben közös a kálvinizmus s miben a lutherizmus a római kath. vallásossággal'? Hát itt mindenekelőtt mondhatjuk, hogy az egész katholicizmuson két oly áramlat vonul végig, a mely tényleg a két prot. vallásos typus sajátosságának megfelel. Az egyik iránynak a lényege bizonyos költői isteni bensőség és Assisi Ferencz nevével jelölhető, s a másiké a világuralom és Loyala Ignác-ban jutott klasszikus kifejezésre. S ne értsenek felre, ha azt mondom, hogy a lutheránusság a ferenc- és dörnés· rendi mystika, a kálvinizmus ellenben a kath. világuralom evangeliumi folytatása, sőt utóbbi a jezsuita rend párhuzama. Hogy mit értek e párhuzamok alatt, az előzőkből tűnik ki. A másikkal kezdem. A kálvinizmus is kath. világhódítás vagyis öröksége ama római imperiumnak, mely tetőpontját a pápaságban s legfőbb nyilvánulását a jezsuita rend ben érte el. A tertium comparationis ugyanaz a vallásos psychológiai ösztön itt, mint amott. „Minden ad majorem Dei glóriám" történjék — vallja a jezsuita rend ós Kálvin azt mondja az Institióban: „Mindent meg kell tennünk az isteni majestás emelésére." S ezzel mindkét részen ugyanaz a katonai vonás jutott kifejezésre, a mivel gyakorlatilag Jézus kompániájában s közelebbről a kál vinizmusbau annak harcias jellege függött össze, sőt a mi utóbbinak torzalakjában, az üdv hadseregében, mint a jezsuita rend másolatában is nyilvánult. (A kálvinista Hilty is ilyen katonai kart sürget.) A háborúban azonban minden csel szabad. A jezsuiták hamisságának ós a politikában való jártasságuknak méltó társa a reformátusok közismert politikai ügyessége. Mellette a kémkedés nemcsak szabad, hanem kötelesség. Gondoljunk csak a jezsuiták kémrendszeróre az általuk feltalált gyóntatószékben, a nevelés terén és másutt, és ezzel párhuzamosan Kálvin accusativusára ós inquisitórius lényére. A harcias siker alapja az engedelmesség: Gondoljunk csak a jezsuiták cadaver-engedelmességóre (homo velut cadaver) és Kálvinnál az engedelmesség jutalmára és annak könyörtelen megvalósítására. De a háború más országokba vezet s úgy a jezsuita,