Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Lutheri és kálvini vallásosság

Lutheri és kálvini vallásosság. 303 valódiluth. és igazi kálvini vallásosságot értettem, a mint az a két vallási typus alapelveiből természetszerűleg következik és klasszikus példákkal is igazolható. (Igy hát az anglikán a maga csodás kálvinista és kath. hierarchiaikeverékével fejtegetéseink körén kivül esik). Ugyan jól tudom azt, hogy nemcsak a luth. egyház egyes tagjai kálvini módon gondolkoznak és megfordítva, hanem kölcsönös testvéri okulással maga a két egyház is sokat vett át egymástól. A történetkutatót azonban az igazi, tiszta vallási typus érdekli, mert itt találja meg a maga biztos históriai értékeléséhez a legfontosaab adatokat. A kálvini vallásosságnak még egy sajátságos kifejlődéséről szólanunk, t. i. a szektákról, a melyek mindannyian kálvinista eredetűek. Már nagy számuknál fogva sem mellőzhetjük azokat, mivel Kattenbusch számításai szerint híveik száma nagyobb, mint a luth. ós ref. vallás-felekezet hívei összesen, vagyis 97 millió. S már azért sem mellőzhetjük őket, mivel mindegyikök a kálvinizmusnak egy-egy jellegzetes oldalát képviseli, összességükben pedig annak leghívebb összképét nyújtják. Úgy vagyunk itt, mintha lépésről lépésre egy várat körüljárunk. Igya baptizmus Kálvinnal mellőzi a sákrámentomok isteni objektivitását s a quäkerek azok szükségességét, — a methodizmus képviseli a kálvinizmus térítési buzgalmát s annak szigorú fegyelmét, az adventisták ószöv. törvényszerű jellegét, az üdv hadserege világuralmi, katonai vonását s üzleti szellemét s az irvingiánusok világmegvetőoldalát ós betűszolgálatát — de mindannyian szellemi ősüknek azt a vonását örökölték, hogy propagandát csinálnak az isten országának, jobban mondva saját ügyüknek, s közös tulajdonuk a történeti érzéknek az a hiánya, mely az izolált predestinációnak a folyománya. Ez a hiány azt is magyarázza, hogy merev szervezete és szinte katonai fegyelmezettsége dacára a kálvinizmus a szintén svájci eredetű Rajnához hasonlóan annyi sok alakzatot vett föl s még föl fog venni a jövőben is, — míg a lutheránusság a szervezés terén való gyámoltalansága dacára sokkal szervesebb egységet képez. (Az ágostai hitvalláshoz hasonló egyetemes érvényű hitvallása — még a heidelb. kátét s a két helvét hitvallást sem kivéve — a ref. egyháznak nincsen). „In silentio et spe érit fortitudo mea" — olvashatjuk Luther házi portálóján. S még egy fontos kérdéssel kell itt foglalkoznunk. Azzal t. i., hogy milyen benső viszonyban van a prot. vallásosság kettős alakja azzal a római kath. egyházzal, amelyből kinőttek? Schweizer S. a múlt század közepe táján közismerten így formulázta azt a gondolatot, hogy a luth. s a ref. egyház különbsége abban van, hogy előbbi a középkori római egyház judaizmusát: cselekedet - igazságosságát („Werkgerechtig-