Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Lutheri és kálvini vallásosság

302 Dr. Szlávik Mátyás. népdalok nagyhírű hálaimájukkal — mindaz előkészítője volt annak a nagy művészetnek, a melyet klasszikus teljességében Händel teremtett meg. Elsősorban művészetének felségessége Kálvinra emlékeztet. Ha Institutiójában azt olvassuk, hogy a templomokban csakis olyan énekek tűrhetők mog, amelyek „az egyház felségességére" hangolnak, s csakis „oly komoly ünnepi ének, amely az istenre s az angyalokra való tekintethez illik" (cantus attemperatus ad eam quae Dei et angelorum conspectum decet gravitatem), úgy mind azt a maga egész teljességében Handelnél találjuk meg. Kit emlékeztessünk egynémelyik hatalmas kórusára, p. o. Messiásának nagy Hallelujájára vagy ugyanannak Grave c. bevezetésére — melynek Majestasa Mozart szavai szerint gyakran „a pusztító villámcsapásig" emelkedik, vagy az ő Júdás, Makkabäus, Saul stb. c. harci indulójára? Bosszút lihegnek azok az Isten ellenségei ellen s világfeletti uralmat zengenek mindannyian! Händel erős ószöv. vonása is igazi kálvinista ízű. Istentiszteleti oratóriumainak: Eszter, Debora, Athalia, Izrael Egyptomban, Saul, Sámson, József, Baizazar, Júdás, Makkabäus, Józsua, Zsuzsanna, Salamon, Jephta ószöv. tárgya van s egyetlen ker. műalkotásának, a Messiásnak is ó-szöv. neve van s annak igéin épült fel. Kálvininak találom azt a merev arisztokrata tónust is, amelyet Händel használ s az előkelő férfinak gavallérosságára emlékeztet. Bach jóleső szíves kedélyességének Itt semmi nyoma. (Jellemző, hogy Nietzsche rajong Hándelért és hideg Bach iránt. Amazt „nagy zsidó heroikus vonásával" tisztelte meg s ezt a hugenottáknál is kiemelte, míg emezt azért nem szerette, mivel „nagyonis testvériesen keresztyén". Ugyanaz a Nietzsche a német protestantizmusban tehát a lutherizmusban is a leghatalmasabb ker. alkotást s egyúttal legnagyobb ellenségét látta. Itt is megáll tehát az összehasonlítás: LutherBach, Kálvin-Handel. Találóan mondja Köstlin: Amott (Händelnól) bizonyosság, evangélizáció, itt (Bachnál) gyülekezeti ünneplés, kegyes elmélkedés. Természetes, hogy Händelnek is vannak gyöngéd lyrai, épúgy mint Bachnak heroikus részletei. De az architektónikus összvonal náluk a jelzett irányban halad). Kissé hosszadalmasabban időztünk jól érthető okokból a két vallási typus zenészeti alakjainál, mert hogy Schillerrel szóljunk: a lélek csak polyhimniákat énekel, s hogy Luthert is idézzük: „a theológia után a muzsikának adom az első 'helyet és a legnagyobb tisztességet." V. 3. Mikor a luth. ós a kálvini vallásosságot a maga különböző megnyilatkozásaiban összehasonlítottam, úgy alatta csak