Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Lutheri és kálvini vallásosság

300 Dr. Szlávik Mátyás. elbeszélését, hogy „ne legyenek néked faragott képeid stb." A kálvini vallásosság fundamentális ellentétének alapján az könnyen érthető: képek az istenről érintik világfeletti majestását s a templomi képek az isten szentséges jellegéről vonják el a figyelmet. Még a kereszt is elvetendő, mert felesleges, ha az igében tanítjuk Krisztus művét. Az egyetlen templomba való képek az élők, a keresztség ós az úrvacsora. A többiekben csak azt kell megfestenünk vagy faragnunk, „a melyet a szom láthat vagy megfoghat" (quorum sint capaces oculi); tehát csak történetit vagy testi alakokat, az előbbit tanúlságúl, s utóbbit szemléltetésül, — mindkét esetben Kálvinra nézve felesleges sőt elvetendő valami. — Ebből aztán a kálvinizmus realizmusa következik a festészet terén. A németalföldi művészet felelet arra, hogy hová vezetett a „quorum sint capaces oculi" követelménye. így Kálvin ugyan nem egészen elvetette a vallásos képzőművészetet, de mégis kitiltotta a templomokból s tárgyát oly szűk körre szorította, hogy iránta való ellenszenve mindenkorra megakadályozta a kálvini egyházi művészetnek kifejlődését. 2. Jegyzet. A vallás és művészet jellegzetes példája ref. részen Burnandsokat magasztalt és vitatott hasonlatfestészete, mely előkelő, józan s minden titokzatostól ment megjelenítése Jézus képeinek. Egészen más viszonyban van Luther a képzőművészettel. „Nem vagyok abban a nézetben, hogy az evangélium leteperje a művészeteket, mint némelyek túlozzák, sőt inkább szívesen látnám azokat annak szolgálatában, ki azokat adta és alkotta" (Előszó az 1524. Énekes könyvhöz). „A képekkel való visszaélést mindenkor helytelenítettem. De a mi nem az, mindenkor meghagytam avégből, hogy sikerrel és üdvösen használják." „A képek, a laikusok bibliája." Ebből kitűnik, hogy Luthernél nem a képnek esztetikai ingerén, hanem pedagógiai hatásán van a hangsúly. S lehetséges utóbbi az előbbi nélkül? S így Luther nemcsupán a bibliai illusztrációt, hanem annak művészetét is fejlesztette. Soha a bibliai képzőművészet olyan lendületet nem vett, mint a reformáció korában s csakis a ref. angol bibliai társulattal a maga józan, képmentes kiadásaival a XIX-ik században halt ki Weber Ρ. találó szava szerint a luth. műalkotásnak ez a régi ága. A vallásos műalkotásnak ezt az értékes voltát a luth. egyház folyton vallotta. Emlitem csak Dürert és Schäfert, a maguk mély luth. vallásosságával, a természet iránti benső vonzalmukkal, kedves érzékies jellegükkel s kedélyes humorukkal egészen a megrázó tragikumig. Dürer főművei egynek kivételével ugyan még Luther föllépése előtti időbe esnek. De vallásossága egészen luth. jellegű, a minthogy történeti tény az ő lutheránussága a reformáció föllépésével. Elmélyedése a világ