Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből

Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből. 25 ládok tagjainak közös összegyűlése az üldöztetések ós szenvedések napjaiban (amely esetekben sok dolog ajánlatos, ami máskor nem is tűrhető), ha az Isten békével áld meg bennünket és helyre állitja az evangelium tisztaságát, ilyen gyűlései a különböző családok tagjainak megszüntetendők, mint amelyek a családi gyakorlatot akadályozzák, a közös istentiszteletek hátrányaira szolgálnak, szétszaggatják az egyes családokat az egyes gyülekezetekben, később az egész egyházban. A sok rossz mellett, ami ezekből származik, ezek erősitik a testi ember szivét (hard the hearts of carnal men) ós az istenfélőt aggodalommal töltik el." 8. „Vasárnap, miután a család minden egyes tagja és az egész család együtt imádkozott az Istenhez, hogy tegye alkalmassá őket a közös istentiszteletre, s azt áldásossá reájuk: a családfő köteles vigyázni rá, hogy a család minden egyes tagja elmenjen a gyülekezeti istentiszteletre (publick worship), és csatlakozzék a gyülekezet többi tagjaihoz, az istentisztelet végeztével, egy ima után, mindegyik számoljon be (otthon) arról, amit hallott, ezután az idő többi részét eltöltik katechizálással, vallásos társalgással (spiritual conversation) az Isten igéje felől, vagy pedig külön-külön olvassanak, elmélkedjenek ós imádkozzanak, így erősítvén magukat az Istennel való közösségben (communion), hogy ugy a nyilvános istentisztelet hasznát előmozdítsák, növeljék, maguk pedig növekedjenek örök életre." 9. A kik a hangos imádkozásban nem gyakorlottak, gyakorolják magukat gondolatok nyerésében ós kifejezésében. Az ima és elmélkedés (magán) tárgyaiul ajánlhatók: „Vallják be érdemtelenségüket Istennek, vallják be bűneiket, a család bűneit, vádolván, megítélvén és elkárhoztatván magukat érte, mig teljesen meg nem alázkodnak; öntsék ki szivüket Isten előtt; adjanak hálát Isten jóságáért, különösen Jézusért; könyörögjenek azért, amire szükségük van; imádkozzanak az egyházért, a királyért, a városért, családért stb.; bezárja az imát a kórós, hogy Isten dicsőítse meg magát az eljövendő országban." 10—14. Egymás erre való figyelmeztetését kívánja, a presbytereknek még jobban ajánlja az extempore imádkozást, végre a befejezés ebben látja a tévelygés terjesztésének, szakadásoknak megakadályozását. — Végül igy szól: ezeknek célja, hogy az istenfélelmet növeljék, más oldalról „semmiféle más gyűlések vagy más gyakorlat a vallás gyakorlatának neve és örve alatt megengedve nincsenek, mint amelyek képesek a tévelygés terjesztésére, szakadásokra, a nyilvános istentisztelet ós a pap megvetésére, (misregard or contempt), a különös kötelességek elhanyagolására vezetni; vagy más dolgokra, melyek test és nem lélek szerint valók és ellenségei az igazságnak ós békességnek."