Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből

26 Imre Lajos. Különösen jellemző az idézett utasításban az a gondolat, ami az egyes családok külön istentiszteletére vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy ha megengedik a közös istentiszteletnek több családra való kiterjesztését, ott el van vetve a szektás kodás magva. A skót egyház tehát ösztönszerűleg érezte, hogy mihelyt az egyház a családot kiereszti a kezéből, vele a vallásos nevelés egész kérdését elejtette. A gondolat lényegében egy igen fontos kérdést érint, mely a következő: milyen viszonyban legyen az egyházi ós a családi vallásos nevelés. Mert világos, hogy a család tradíciója, egyes más hatások alá kerülő gyermekek újító törekvései, veszélyeztetik a közszellemet, melyet a dogmáknak ós egyházkormányzatnak behódoltatással az egyház olyan hiven ápolt. Most tegyük föl, hogy a fiú, aki a család hagyományos szokásos világnézetéből kinőtt és önállóan gondolkozik, szintén családot alapit. Akkor az történik, hogy ebben a családban a vallásos felfogás teljességgel más lesz, mint az előbbiben, sőt, mint az egész egyházban. Mit tesz hát az egyház ? Az eretnekség terjedését megakadályozza úgy, hogy először magában a családban biztosítja a tekintély integritását. Úgy ügyel föl a családfő, hogy a gyermekeknek ne engedje meg a kételke dóst vagy magyarázgatást. Hogy pedig minden családnak így kifejlett tradícióját megőrizze, arra külön választja az egyes családokat ós mindegyiket az egyház általános heteronomiája alá helyezi. A családnak ez az erősítése a skót nép tradicionális, formalista karaktererére vezethető vissza, melyről fentebb mondtuk, hogy megóvta a skótokat a szektáskodástól. Ennek itt szemléljük egyik legklasszikusabb példáját. Természetes, hogy az intézményes családban folyó vallástanítás és nevelés mellett volt és pedig igen szigorú fegyelem is. A tanítás tárgyának vizsgálata azonban későbbi feladat, a családi fegyelem pedig az egyháztól kapván indítékát, az egyházfegyelemről szóló részben tárgyalandó. Az egyház által végzett vallásos nevelés speciális alakjában katechizació néven ismeretes. Ennek a cselekvénynek hosszú története van, mely belenyúlik az előbbi periódusba. Itt abból röviden csak annyit, amennyit okvetlen szükséges. Itt kénytelenek vagyunk az igehirdetés történetére is kitérni pár szóval, mit az előbbi részben, mint feleslegest, mellőztünk. Még az episcopalizmus idejében szokás volt minden délután, hogy a nép összegyűlt a templomban ós ott egy részt olvastak a bibliából, s rövid imával befejezték az istentiszteletet. A puritanizmus hatása alatt ezt kiegészítették egy bibliamagyarázattal (lecture) egyik történetíró szerint azért, mert látták, hogy „sok ivásra adott alkalmat ép azon időtájban, mikor ezek az imák és bibliai helyek olyastattak." Ennek értelme körülbelül az, hogy, mivel ekkor minden