Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Ravasz László dr.-tól: A magyar prot. igehirdetés a XVII. században

284 Dr. Ravasz László. Medgyesi az érzelmek embere volt s nem a logikáé. Beszédeiben nincs egység, négy-öt tanúságot ölel fel bennük s mindenikből uzust hoz ki. De érdeme abban áll, hogy lélektanivá akarta tenni a keresztyénséget. Azonban hatása nem volt állandó. Az orthodox skolasztika ellenmondás nélkül érvényesítette a maga feltétlen tekintélyű szabályait. Az unalmas, lelketlen igehirdetésbe csak néhány kivételes ember ajakán harsan bele meleg, egyéni hang, az is a nemzeti fájdalom hatása alatt. De fordul a századvég s megkezdődik a lassú sekélyesedés, mely végre is a racionalizmus homoktengerében vész el. Ez volt a legáltalánosabb, legtovább dívó magyar prédikátori irány, amely egész a jelenkorig elér. Jelenkori igehirdetésünk sok nyomorúságának legfőbb oka az, hogy mi az orthodoxiából a XVIII. századelején a pietizwus nélkül eveztünk át a racionalizmusba. Dr. Ravasz László.