Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Ravasz László dr.-tól: A magyar prot. igehirdetés a XVII. században

282 Dr. Ravasz László. hogy akadályozza az ő országa terjedését; méltóságos és meggyőződéssel teljes „mint ki azokat, amelyeket másoknak javall, annak előtte magával elhitette s lelkiismeretébe valóban berakta." Még két táblája van Medgyesinek, amelyekben valamivel rövidebben ugyanazokat mondja el. Egész könyvét s vele a maga prédikátori hitvallását „minden regulák regulájában" így foglalja össze: „Mindeneknek felette pedig arról kell gondot viselni (mely nélkül és minden Tudósság, akármely megjegyzésre méltó dolgok, ezer Summás Táblák csak haszontalanok), hogy a Tanító maga intézze mindeneknek előtte az ő szivét az Jehova törvényének keresésére is annak cselekedeteire stb. azaz, neki legyen mások felett szive szerónt való dolog az isteni tisztelet, igaz kegyességgel, melyre másokat tanít, szivét ő ékesítse meg ós isteni félelemnek buzgoságával, szintén mint tudománnyal, ő legyen példa egyebeknek . . . Mert nem úgy vagyon itt a dolog, mint egyébütt; valamely nem jó ember a közönséges életben jó orvos, jó világi bölcseség Tanító, Szőts, Varga, Szabó stb. jó lehet, de jó ós idvösséges Szt. írás Tanító s Praedicator senki nem lehet, csak az istenfélő és Isten dicsőségének buzgóságával gerjedező ember. Melyhez képest, ha szorosan járnánk el benne, senkit a Praedikatorságnak tisztére nem is kellene felvenni, aki annak előtte magát s egész életét Istennek nem szentelte".

1) Meglássák azért ama tanításra alkalmatlanoknyomorultnemzetünkben, kik hacsak olvasni tudnak is s valamennyire való szavattyúságok vagyon, azt vélik, hogy a pródikátorságra elég értékek legyen . . . mint mérik ez nagy tengeren, sem irjok sem szelencéjek nem lévén hozzá, magukat szerencséltetni. Ez nyavalyás és mulandó életeket valamint eltengetik ugyan; de félő, oh igen félő, hogy a másikban a legeltetésbeli fogyatkozás miatt sok számtalan éhei haló lelkeknek veszedelmekben ne ők Ítéltessenek bűnösöknek".

2) Medgyesinek rendkívüli jelentőségű gondolata volt az, hogy a prédikáció egyéni vallásos élményről való bizonyságtétel egyéni vallásos élmény ébresztésére. Öntudatosan szállott szembe a mindent megmerevítő orthodoxiával s bár elveinek és iskolájának hatása hamar odalett, de agitáló munkásságával és példaadásával úgy áll kortársai között, mint egy élő tiltakozás. Igehirdetői egyénisége nem gazdag, nem változatos, de annál nemesebb. Irodalmi alakot öltött igehirdetői pályája ') I. m. P. U. o. „Berekesztésnek okáért itt egy fennforgó, szükséges kérdést igazítok el; talam nem leszen kelletlen" c. fejezetben.