Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Ravasz László dr.-tól: A magyar prot. igehirdetés a XVII. században

280 Dr. Ravasz László. elől; középkori szokás és a mindennapi példa mutatja, hogy az Istennek esmérete inkább bővölködik azokban az országokban, ahol elhagyták, mint ott, ahol megtartották.

1) Idézi a Tiszáninnen levő Magyarországi Ecclesiak artuculasaít (X és XLII.) A prédikátorok ... az egész keresztyén tudományt prédikálják s nem az kolbásztöltők s rágók s meg ugyanazonokat visszahákogva 8 szíjva megrágók módjára csak postillákat . . . tartsanak és prédikáljanak . . . mert az . . . efféle diribdaraboknak berbitélése . . . henyékké és tudatlanokká teszi a prédikátorokat."

2) Ez volt tulajdonkópen érdekes a Medgyesi homiletikai művében. Maga a Doce nos orare quin et praedicare az Amesius és Clark Johannes műveinek az átdolgozása, sokhelyt fordítása. Az akkori skolasztikus tárgyalási módhoz mérten táblázatokba foglalja a maga szabályait s hosszas fejtegetések helyett a tóteleket lehetőleg grafikailag ábrázolja. A praedicatio tétel két részből áll: elkészítés és elmondás. Az elkészítés áll könyörgósből és a beszéd megcsinálásából. A megcsinálásra szükségesen megkívántatik: Felvejendő ige, elkezdődés, a praedicatio dereka és berekesztés. Az igét kevés, igen jó exegesissel eredeti nyelven sokat kell olvasni. Az elkezdődés legyen rövid, vétessék a vég, ok, körülmény, hasonlóság vagy különbség elvéből, históriákból végűi a contextusból. A derék prédikációnak részei: az ige célja, elosztása, magyarázása, világos kimondása, tanúság, tanuságnak magyarázása, a tanúság megállatása, az ellenvetések megcáfolása, a tanúság haszna és rászabása. Ezek közül fontos a beszéd célja azaz fővége, melyre a Szent Lélek néz,

3) a textus elosztása, azután a tanúságok, melyek az igének tételes megfogalmazásából kerülnek ki. „A tellyes értelmű mondások, melyeket a felvött ige szolgáltat, tulajdonságtalan szólásnak formájából kivéve azokat, tanúságok legyenek; az azokból kikövetkező dolgok pedig azoknak haszna. A tanúságok kifejtése áll: a megállatásból, mikor megerősítjük szentírási helyekkel és példákkal, hogy úgy legyen (őr/) ós okoskodással, hogy miért légyen úgy (

όιότι), ez az utóbbi bizonyítékait veszi a természet könyvéből, a szerző okból, a végből, a gyümölcsből és tapasztalásból. A bizonyítás legyen világos, nem hosszú, szükséges, az nyilvánvaló dolgokat nem bizonyítgató. A napot az égen mutogatni bolondság. A kifejtésnek azonban a megállatás mellett még igen fontos része az ellenvetések cáfolása. Vigyázni kell itt nagyon, ,,mert tyukfiaknak az öreg kakasokkal szembe>) II. Tábla. 2) U. o. berekesztés végső szavai. P. 3—4. *) Sejtése a íinalis témának.