Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Ravasz László dr.-tól: A magyar prot. igehirdetés a XVII. században
A magyar protestáns igehirdetés a XYXI. században. 279 Lelkisméret rostálását Casusokről visgálódást Hagyok jó kedvvel azoknak Kik abban gyakorlottabbak. A következő évben (1650) megjelenik az első magyar homiletika, ^melynek szerzője, Medgyesi Pál volt az a meg nem nevezett valaki, aki ellen Geleji a maga kemény támadásait intézte. Medgyesi Pál, az első magyar kálvinista pietista igehirdető, Gelejinek személyes ellenfele és antipódusa, ki nagy kortársának vaskeze elől a Lórántffy Zsuzsánna és Rákóczy Zsigmond szárnyai alá húzódik és küzd ellene tollal, szóval, udvari politikával, nyílt pártszervezéssel. Orthographiától fel az igehirdetésig vagy egyházpolitikáig mindenben ellene mond Gelejinek, de elveszíti a csatát, csupán homiletikai és liturgiái téren nyeri meg. 1) A „Doce nos orare quin et praedicare, azaz imádkozásra és praedicatio írásra s tételre és annak megtanulására való mesterséges táblák" 2)-nak az volt a céljuk, hogy végre rendszeresen fejtse ki az igehirdetés szabályait; az elöljáró beszédben pedig megfeleljen a Geleji-féle támadásokra. Rendre veszi a Geleji tételeit. Minek a cifra exordium, mikor annak a célja az, hogy jóakaróvá tegye a hallgatóságot, már pedig az Istennek igére szomjazó gyermekeit úgy sem kell jóakaratává tenni az iránt, amitől az üdvössége függ. De megmondotta már Amesius is: Magnus igitur iudicii defectus in illis, qui exordium volunt necessarium in concione sacra esse. Büszke reá, hogy praxist prédikál, mert semmit sem ér az a tudomány, amelynek praxisa nincs, már pedig más ,.praxis" nincs, mint hogy a bűnben elaludtak serkennének fel, ijednének meg rettenetesen az ők rettenetes bűnökben, mert átkos dolog az Úr Jézus Krisztusban való nagy idvességgel biztatni a lelkeket megtérés nélkül. Megdöbbenve, megszúrdaltatva, megbúsítva, bűnbemerűit, nyavalyás voltuk felett hadd gondolkozzanak és kiáltsanak fel a tömlöctartóval: mit cselekedjem stb. Ilyen tanítókat kellene Istentől sűrű könyörgésekkel szorgatni. Nem ,,sómbesebbek" Esaiasnál ós nem hosszadalmasabbak — Geleji uramnál. 3) A perikópáról másutt beszól s bőven kifejti Amesius után, hogy a perikópák magukban nem elégségesek, rosszul vannak elszakasztva, némelyeknek sem elejek, sem utóllyok; hozzájuk ragaszkodva a Szentírás derék részét elrejtjük a nép *) Zoványi Jenő Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban Budapest, 1911. ') Bártfa 1650. ») Elöljáró beszéd.