Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Ravasz László dr.-tól: A magyar prot. igehirdetés a XVII. században
278 Dr. Ravasz László. hallgatókat s nem dobbantja meg őket, holott minden magok mentegetésit megelőzve magokval kellene magokat megszentenciázni. De hát egy ember mindenre nem képes. Terhe folyvást nagyobbodik, csuda, hogy ennyire is időt kaphatott, nem hogy még a conscientiát is anatomizálja. Angliai nyelvet nem tanult, s az azokon irott Praxisokból ós hosszú idők alatt készítgetett munkás prédikációkból nem segíthetett magán, hanem az egy deák nyelvvel és könyvekvei amit ért. Szegény háztól ösztövér bárány, mondja maró iróniával. Immár lát „aprólék fordításkákat", amelyek javára pöködelmes utálatosságnak mondják a postillákat. A fabulákat, pogány históriákat nem lehet egyszerűen csak „ganéjnak" tartani; helyesen és szűkei7, mint a bors az étekben, igen jó eszköz. Ellenben nagyon fontosnak tartja a kezdetékbeszédet (exordium) s módfelett elitéli azokat, akik ajtóstól rohanva be a házba, beszédeiket egyenesen a summán kezdik. Eléggé szelíd vitáját békés hangokon, azzal a jó tanáccsal zárja be, hogy akik a prédikálásnak módját tanítani akarnák, a skolában tanítanák, vagy az atyafiak között külön s nem a község előtt köz helyen; mert azval akárki elítélheti, hogy csak magokat dicsérik s más felebarátjokat gyalázzák." 1) A váltság titkának második „forgatékjában" Geleji már határozottan indulatos. Neki megy azoknak, kik mindig csak a bűnről prédikálnak „a lelkiismeretnek titkos szugolyainak és szurdokjainak mélyebben való cirkáltatásokval és annak bibéjinek sanyarú mérges szókval való érdekeltetésekvel." 5 1) Az ilyen beszédben se vigasztalás, se az üdőhoz vagy allapothoz való alkalmaztatás nincsen, hanem csak kápolódás, mely mindenkor ugyanazon unumba megyen el. Az ilyen prédikátor hasonló ama markaköpő, szentségével kérkedő s szegény bűnös fukart negédesen vádoló Farizeushoz. Polémiája vége felé durván kitör a „piszkálódók" ellen, kik mások emésztékjeit és büdös bányadékjokat abárolják és a fogyatkozások moslékjában buborókolnak. 3) A harmadik kötetben, melyet életének hatvanadik és utolsó évében fejezett be, már újra békés hangokat penget az Úrnak kissé megfáradt bajnoka. „Summája, rendi és célja az egész munkának" c. versezetében így zeng : Igazság állattatása S hamisság cáfoltatása Hitnek vastagittatása Volt elmémnek feltett célja. 4) U. o. h. J) V. Τ. II. A barátságos olvasóhoz s) U. o. i.
