Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Ravasz László dr.-tól: A magyar prot. igehirdetés a XVII. században

A magyar protestáns igehirdetés a XYXI. században. 265 Pázmány sokszor a sajtó alá dolgozik. Némelyik beszéde töredékes, „üszögében levő" másik még ifjúkori formájában, átdolgozás nélkül került bele a gyűjteménybe, de hát sietni kellett, mert „mellye fulladási, hurutok és belső szelek szaggatást, emlékezése fogyatkozási, fogai kihullási egyéb mindennapi sok nyavalyákkal egyetemben" rég hírűi adták már, hogy szolgálatja vége fel közeledik. Könyvét egy alázatos ajánló írásban az δ kegyelmes Urának, a Teljes Szentháromság egy bizony Istennek dedikálja, megindult imádkozással esedezve, hogy fogadtassák el kisded és lengeteg ajándéka. Az előljáró beszédekben mig magát menti, művének okait magyarázza, a keresztyén prédikátoroknak intést: egész kis homiletikai vázlatot ad, amelynek meglepő gondolatai csak egy lángész intuitiójából származhattak, mivel az akkori és addigi homiletika irodalom ilyesmikkel még alig foglalkozott. „Nem arra igyekeztem, úgymond, hogy csak tanítsam, micsoda jó, micsoda gonosz: hanem, hogy elsőbben mindenféle erős okokkal meggyőzzem az okosságot a jóságok követésének és a vétkek távoztatásának szükséges voltára. Az után, mivel tudom, non est beatus, qui seit ita sed qui facit: nem abban áll a keresztyén tekélletesség, hogy tudjuk, hanem hogy kövessük a jót ós a gonoszt távoztassuk: azon voltam Isten segítségével, hogy az emberek akaratja édesedgyók a jóra, idegenedgyék a gonosztól. Mert könnyű az emberek elé adni, mit kell cselekedni, de nehéz meggyőzni az értelmet, hogy hasznos, szükséges ennek így lenni : annál is nehezebb felindítani az akaratot, hogy kívánja és cselekedettel teljesítse amivel tartozik"

2). Tehát δ az észt akarja meggyőzni azért, hogy az akaratot elhatározza. Természetes, hogy ezzel az alapgondolattal szükségképen együtt jár az ethikai anyag feldolgozása és az, ami Pázmánynál különösen szembeötlő : t. i. hogy csekély számú quietivumai is — motívumok. Ugyancsak meglepő a XVII. század elején ez a tétele: az elmeódesítő iskolai vélekedéseket és vetekedéseket, melyek lelki épületre nem valók, írásomba nem elegyítettem"

3) s az egész skolasztika theologiát csak annyiban használja fel, amennyiben elmés ötletei, agyafúrt megjegyzései ós tetszetős paradoxonjai illusztráló eszközökűl szolgálhattak neki. Ez tette őt bámulatos hatású, messze fénylő és korában páratlanul álló igehirdetővé. Pázmány az egyetlen ember, akinél az első oldalon megérezzük, hogy nála nem a prédikáció van a theologiáórt, hanem a theologia a prédikációért. Neki nem célja, hogy a bibliát magyarázza, a tantóteleket kifejtse, neki az a célja, hogy hallgatóit az egyház parancsainak teljesítésére átalakítsa. Épen ezért neki minden csak eszköz s azzal az eszközzel él legszívesebben, amely legkönnyebben céljához segíti. A bib») VII. 799. s) VI. XXIV. s) VI. Κ. XXII.