Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

A hallei magyar könyvtár

Raffay Sándor. Ha miben vétettem avagy megh sértettem Ti is megh bocsássatok. Bülcsességnek Lelke szállyon szivetekre, Legyetek egésségben, Úgy erűlkedgyetek és nevelkedgyetek Az nemes erkülcsekben, Ez széles világra, végső határira Jó hiretek ell mégyen. Többet nem szólhatok, vadnak tanítások, Vigyázzatok szavokra, Hallya megh fületek, mikor szólnak nektek És mindenek javára. Fussatok utánam, szivembűi kívánom, Sególlyen Isten arra. Amen. Conclasio. Jaj, szólnék örömest többet, ha szólhatnék, Szivesim hidgyétek, Továb beszélgetnék, bár csak fél órácska Mégh nekem adatnék, Nyelvemnek csomója, szivemnek sirássa Ha megh oldatatnék. Megh köszöném nektek ell kisórésteket, Kedvessen halanám megh kegyességteket, Hogy nem kíméltétek tűlem lipteteket, Hanem kisértétek hidek tetemimet. Kívánom sziveim nektek az életben Szerencsés napokat engedgyen az Isten, S órátok ha eljő, vegyen kegyelmében S hellyhezze titeket sok szentek kezében. Fogjátok kis testem, tegyétek az fűidben, Mert a mellybűl lettem, abban kell bé mennem, Had nyugodgyam immár szerelmes Nemzetem, Tegyétek ell, kórlek, gyengő kis (vei: már hidek) tetemem. Mater ad filium. Szerelmes magzatom, föld gyomrába menj be Az elűted le ment véreid közibe, Nyugodgyék testet az ell készült hellyben, Közönséges Anyának sütét köbelibe. Eddik volt rendelve éltednek futássá, Házamnál elűtem való sétállása. Nem féltlek, ell érjen az pogány rablássa, Az ki előtt szalat országnak lakossa.