Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

A hallei magyar könyvtár

A hallei magyar könyvtár. 259 Ollyan miltóságra talán én is hágok. Levága az halál én kisded koromban S nem telik jó kedved az reménled jókban. Épüly mások által hires dolgaidban, Utánnam elmarad gyönge fiaidban. Áldottak legyetek, kik elmaradtattok, Véreim, Rokonyim, ismerfiim vadtok. Szolgák és szolgálók, ha megh bántottok Ifjússágom vétket mind megh bocsássatok. Ad Praeceptores. Ell nem felejthettem, amelly jót ellvettem Kedves Praeceptorimtul : Tudomány, értelem, a ki volt én bennem, Mint származót azoktul. Azok munkája volt, a mikor nyelvem folyt, Dicsirtettem inindenektűl. Diáki Tudomány, menyei Adomány Ezek által adattik, Az fölséges Isten az gyarló életben Velünk megh ismertettik; Mindenffóle jóságh, állandó boldogságh Ez fűiden szereztettik. Óh vajha az Isten kegyeimébűi ingyen Éltet volna továbbá, Tanulván, elhiszem, hogy lett volna részem Az elűhozot jóba; Reám való külcsék, sem az jó Reminségh Nem lett volna hiába. De mit sovánkodom, azon fáradozom A mi ell muló vala, Több addattot annál az világi jónál, Az Úrnak legyen hála. Bölcsesség, boldogságh, minden féle jósságh Tellyessen reám szála, De mind azon által az hiv szolgálattal, Hogy jóra oktatattok, Mindenütt az Isten fizesse nagy bűven A mikor nem várnátok. Engedetlenségem, egyéb féle vétkem Nekem megh bocsássátok. Ad condiscipulos. Óh én kedves Barátim, Tanuló Társaim Isten legyen hozzátok! Mulatván veletek, jő lóvén kedvetek Vagy mikor tanultattok, 17*