Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

A hallei magyar könyvtár

24*3 Raffay Sándor. Itt több levél hiányzik. Ezt nemcsak az mutatja, hogy e vers után a kővetkező lap kezdő szava, mint átviteli jegyzés nem az, amellyel ma a következő lapon lévő versnek a első sora kezdődik, hanem erre a következtetésre kényszerít az a körülmény is, hogy míg a teljes ívekre irott latin és német versek és levélminták 20—30 levélre terjednek, addig a közben lévő magyar versek csak 4 teljes levelet vesznek igénybe. A hiányzó rész azonban kétségtelenül e könyv bekötése előtt veszett el, mert a könyvben a hiány nem vehető észre, amennyiben a lapszámozás csak dr. Reinhold munkája. A következő versek mind búcsúztatók, még pedig nagyobb részben esy gyermek koporsójánál hangzottak el. Végül egy anya bússúzását találjuk, majd meg két darab 1688-ból való köszöntő verset. Az első búcsúztató verstöredék az atyjától való búcsúzásból. Az utána következő s az anyához szóló búcsúztató versből arra következtethetünk, hogy ez a vers is hosszú lehetett s ez a megmaradt kis részlet csak a búcsúztatásnak az összefoglaló vége. Szerelmes Jézusom, Te ártatlany bárány, Júda nemzetébűi származót oroszlány, Te kivül(e)d lelkem már semmit nem kíván. Nem félek haláltul, már mérget rám nem hány. Isten hozzád immár édes szivem Attyám, Ki szintén holtomik gondot viseltél rám, Kit kezedhez vettél szivem szomorodván, Isten fizesse megh jó voltodat hozzám. Szivem édes Attyám már Kassai Istók Alá s fel nem járkál csendessek az ajtók, Nem is nitatnak fel annyiszor ablakok, Élt Kassai Istók csak szóval inondgyátok. Matrem. Neked hát mit mondgyak s jaj mikint búcsúzzak Szerelmes édes Anyám! Kinek ő kezei, kedves két karjai Nagy könyön tartottak : hallyad utolsó szavam. Mikint szép kertednek, szerelmes helyednek Legh kedvessebb oltovánnya, Akinek ő gallyát, kedves fái allyát Mezzünet hozták vala, Mellynek nüvésében s megh foganásában Vala szived vigadva;