Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

A hallei magyar könyvtár

A haliéi magyar könyvtár. 257 Ki felül éltedben, gondoltad elmédben Hogy még gyenerűségben Érhesd újulássát, lássad virágzássát Gyönörű nyüvésien, Örvöndeznél abban, szivessen óhajtván Várnál gyömülcsíben. Azonban hogy látván kikelet eljutván Gyönörű oltoványodat, Hogy szép bimbózásra, termő ágacskákra Ereszti onnan magát, Azt feltisztitatván s vele jól bánatván Vehetnet neki hasznát: íme hogy már szintén kedven nevelkedvén Tizenkét esztendűre, Várná, hogy kertéznek, kedves embereknek Lehetne örömére, Ο fáratságáórt s szorgolódásáért Nyújtana gyümölcsében ; Továbbá hogy már kikelet elmúlván Az ősz is elérkeznék, Mikoron az fáknak, kedves oltványoknak Levelek elhullának: Ell hula ennek is s ellszárat fája is Az kedves csömötének ; Ekkint szintén én is, az ki csak nem rég is Kedvessen szép, hervadoz; Jártam s virágoztam, sűt kedves is voltam Előtted mindenben, Éltem világomat, gyünörfl voltomat, Miként liliom kertben, Én voltam az oltovány, mellyet kertész szányja, Jaj mert már ki szárattam, Asszony édes Anyám, én szerelmes daikám, Jaj láddi el lankadtam; Nem virágzóm többé, nem leszek élűvé, Jaj tűled eltávoztam. Kérlek azért szivbűl, tellyes én elmémbűi, Oh, én szerelmes Anyám, Hogy már végső szómat s végső szólásomat Hagy nyujcsam tovább talám. Ne légyen ellened, hogy már továb szived Ne keseredgyen reám, Csecsemő idűmtűl mind ekkoraiglan Ellened való vétkem Megh bocsássd szivessen s engedgy kegyeimessen Ha miben vétettem, Vagy szófogadásban, vagy egyben vagy másban Ha néked nem engettem. Theol. Szaklap. XI. évf. 17