Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
György J. dr.-tól: Hit és tudomány
240 Dr. György J. mi, — nem volt semmi névvel nevezhető. Ebben az állapotban keletkezett az első lét, — de még mindig testi alak nélkül. Ebből keletkezhettek aztán a tárgyak, megkapván saját jellegüket. Az, aminek testi alakja nem volt, szétosztatott; s aztán szünet nélkül a (tulajdonság) átruházás folyamata következett. Amint a dolgok teljessé lettek, létrejöttek mindeniknok a megkülönböztető vonalai, — amit mi testi alaknak nevezünk. Az az alak a szellőmet magába burkoló test volt; és mindeniknek meg volt a maga saját nyilvánulása, amit ini a természetének nevezünk. Ha a természet kiművelődik, visszatér sajátos jelleméhez; és mikor azt egészen elérte, akkor a helyzet egészen ugyanaz, ami a kezdetnél. Ez az azonosság tiszta üresség . . . olyan, mint az ég ós a föld egyesülése (a kezdetben.) Ez az egyesülés . . . olyannak látszhatik, mintha ostobaság vagy sötétség lenne; jóllehet ez az, amit (a kezdetben létező) titokzatos tulajdonságnak nevezünk. Ugyanaz, ami a nagy önmegadás (a természet folyásának) (i. 39, 31 5.) A homályos sejtelmek e csodálatos tömkelegében mily különös keveredését látjuk a Spencer és Aristoteles, a Hegel és Pál apostol által megragadó szabatossággal ós szépséggel kidolgozott eszméknek 1 Korunk tudósai kétségtelenül sokkal könnnyebben érthető, világos nyelven tárgyalják a világnak és az életnek keletkezési és fejlődési kérdéseit; de igazság dolgában harmadfólezer év után is — váljon mennyivel adhatnak teljesebb képet a lótfejlődés legáltalánosabb vonásairól. d) A parsi vallásban. A Zarathusztrától kijelentett parsi vallásban már a zsidó-keresztyén világfelfogás hasonmását szemlélhetjük. A parsizmus tanítása szerint ugyanis: „Akuramazda a világ számára a teremtményeket testileg állította elő. Első volt az ég, második a víz, harmadik a föld, negyedik a növények, ötödik az állatok, hatodik az emberiség. Mindenikben benne volt (az élet) tüze, eredetileg a hat lényegben szétoszoltan . . ." (Bundahis: Zad-sparam 1, 2 0 — S. Β. E. 5 15 9.) Az ég helyett mondjuk az égitesteket, — amit a szó az ősi kifejezésben csakugyan jelent is, — ós a világfejlődésnek egészen azt a sorrendjót látjuk megjelölve, amelyet a mai tudomány megállapít. A föld állásáról szintén ezt a sajátságos és meglepő leírást olvassuk; „Az ég, a föld, a víz és ami csak az égen van tojásalakú, mintha madár tojása lenne. Az ég a föld felé van helyezkedve ... és a föld hasonlósága az ég közepén olyan, mint a tojás sárgája a tojásban . . ." (Dina-i mainogi khirad, 44, 7_ n. — S. Β. E. 24 8 4_ 5). íme a föld és az égitestek gömbölyűségének újkori tana a régi ókorban!
