Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
György J. dr.-tól: Hit és tudomány
Hit és tudomány. 241 A világfejlődés módjának meg ilyen leírására akadunk : „A világi lét a lelki lét gyümölcse; és a lelki (a világi) gyökere . . . Abból, hogy a világi lét a gyümölcs, a lelki a gyökér, a következés az, hogy nyílván minden látható és fogható dolog az érzékelhetlen állapotból fejlődik érzékelhetőbe ... Az ember és más állatok testének az érzékelhetősége az apáiktól származó magban láthatatlan és érzékelhetlen volt. . (Sihand-gumanik vigaz, 8, 2 4 34 — S. Β. E. 24, lft 3 4.) Mintha csak a mai erő és anyagimádok istentagadó prédikációit hallanók 1 „A földön és a világmindenségben levő erélynek egy része — mondja Oshvald — további átváltozásra képes: azt nevezzük szabad erélynek. Az erélynek másik része önmagától további átváltozásra képtelen s állandó nyugalomba jutott: ezt nevezzük kötött erélynek. Az erély e két fő fajáról tudjuk, hogy a szabad erély állandóan apad ; következőleg a kötött erélynek éppen olyan állandóan és szabályosan gyarapodnia kell. Ebből minden történésnek egy egészen bizonyos és fölötte fontos egyoldalúsága folyik". (Monistische Sonntagspredigten, S. 169.) Ez az egyoldalúság egy szóval az erőnek, az érzékelhetlen létezőnek anyagja, érzékelhetővé való természetszerű átváltozása. A vallás lehetetlennek tartva azt, hogy a magasabbrendtí: a szellem, az értelem, az öntudat, az alacsonyabbrendűből: erőből, anyagból, tárgyakból származzon, a szellemit mondja az oknak, a testit pedig az okozatnak. így a parsi hit szerint is: „Akuramazdának első gondolata a szellemi teremtés keletkezése . . . Első a szellemi alkotás, aztán az anyagi kialakítás és a szellemnek az anyaggal való keverése. Ettől van a teremtmények előmenetele, — és Vohumannak (a Léleknek) bennök lakozó igazsága által: ez minden jó teremtményt tisztaságra és örömre ösztönöz ... A dolgok teljes megértése Vohumannak a7, ember elméjében való laltozásából származik. (Dinkard, 9 J S. — S. Β. E. 37, 24 8 ) A tudomány azt tanítja, hogy az anyag ós erő fennmaradásáról szóló „lényeg törvénye a jelenségekben mindenütt mekanikiai okokról tanúskodik s ez úton az általános okozati törvénnyel kapcsolódik". (E. Haeckel: die Welträtsel, S. 94.) Ezzel szemben a hit nem nyugodhatik meg abban, hogy annak a világnak, amely a gépiessé változtathatlan szellemi és erkölcsi tulajdonokkal bíró embert is tartalmazza, az emberinél ne magasabb, hanem alacsonyabb értékű okot ós célt tulajdonítson. Ezért már a régi Marda imádók meggyőződése szerint is „a világ mindenféle ügye a végzet, az idő és az önmagától létező örökkévalóság, a király és a hosszú életű Ür legfőbb határozata szerint alakúi. Ez okból a különböző időszakokban mindenkivel az esik meg, ami éppen szükséges, hogy megessék". (Dina-i mainog-i khirad, 27, 8 , n. — S. Β. E. 24 & 7.) Theol. Szaklap. XI. évf. 16
