Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
György J. dr.-tól: Hit és tudomány
Hit és tudomány. 239 Kwang-cse élesen megbírálja a kezdetnek és a végnek ezt a végére mehetetlen keresését. „Volt kezdet, — mondja 5. Volt kezdet az előtt a kezdet előtt" és így tovább a végtelenig. „Volt lót; volt nem lót. Annak a nem-létnek a kezdete előtt nem volt lót." (i. 39, 18 7.) „Halál és élet nincsenek egymástól messze; de hogy miért vannak, az nom tudható. Az, hogy valaki okozta őket, avagy hogy cselekvő okuk nem volt, kétséges okoskodás. Ha a kezdetüket keresem, az a végtelenbe nyúlik vissza; ha a végüket kutatom, az liatártalanúl tovatűnik." (i. 40, 13 0.) „ítéljük el az ilyen okoskodást és egyszerűen álljunk meg itt!" (i. 39, 18 8.) Mindamellett ő maga is azt mondja: „Mi azt valljuk, hogy nem-lét volt a (kút)fő, az élet volt a test, és a halál a más világ kapuja. Barátai vagyunk azoknak, akik elismerik, hogy lét és nemlét, halál és élet az Egyetlen Gondviselő alatt állanak." (40, 8 6.) Sőt Pál apostolra ós a János evangéliomra emlékeztetőleg kijelenti ezt is : „Ég, föld és én együtt alkottattunk s minden és én egyek vagyunk." (39, 18 8.) Az egyesítő lény, kinél a világ jtitkait kutató elme, a Lao-cse hívei között megáll, a Táo. Ő az egyedül, önmagára létező. „Az ő gyökere és alapja önmagában van. Mielőtt ég ós föld keletkezett volna . . . ő biztosságban létezett. Tőle származott a lelkeknek, tőle az istennek titokzatos léte. . . . Ő alkotta az eget, ő a földet, Meg volt Thai-ki előtt és mégsem tekinthető magasnak. (Thai-ki a kezdetbeli éter vagy ősköd, melyből a Jin és Jang együtthatására minden alakult.) Alább volt minden térnél, s mégsem tekinthető mélynek. . . . Régebbi, mint a legrégibb korok és mégsom mondható idősnek." (i. 39, 243·) De találunk Kwang-csenól egy, — tudományos szempontból ennél sokkal érdekesebb, részletesebben kifejtett világkeletkezési elméletet. Hogy kezdődött minden lénynek a létrejövetele? — veti föl a kérdést Kwang. Jin és Jang, — így hangzik a válasz, — egymásra fényt lövelltek, egymást elborították és szabályozták . . . akkor, az így keletkezett dolgokban vonzalom és ellenszenv: annak az elkerülése, ennek a megközelítése indult meg határozott világossággal. Ebből eredett a hím és a nő elválása ós egyesülése. . . . Nyomor ós boldogság egymást hozták létre. Szelídség ós szigor egymást ösztönözték. Az összetömöri'ilósnek és szétterjedésnek a mozgásai megállapíttattak. . . . Ezek azok a szabályok, amelyek meghatározzák : az egymásra következés rendjót, egymásra való kölcsönhatásukat, — amint most egyenesen majd körforgással befolyásolják egymást, — amint kimerülvén megújúlnak ós elmúlván újra kezdődnek: ezek a polgok tulajdonságai." (40, 12 8 _ 9.) Ugyancsak Kwang szerint: „A nagy kezdetben, a tér teljes ürességeben nem volt sem-
