Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
György J. dr.-tól: Hit és tudomány
238 Dr. György J. lőzendők voltak, az áldott Buddha nem adott feleletet." (Milinda 4 2 i 5. - S. Β. E. 35,205-6·) Ámde ez még éppen nem jelenti azt, hogy a buddhizmusnak az érzékin kivül más világban hite ne lett volna. „Három dolog van, — tanítja a buddhizmus, — melyeket e világban meg nem találhatunk. És mi ez a három dolog? Ami pusztulásnak ős halálnak alávetve nincsen, — legyen az akár öntudatos, akár öntudatlan, — azt nem találhatjuk meg. Bármely, — akár szerves, akár szervetlen lénynek azt a tulajdonságát, amely nem mulandó, szintén nem találhatjuk meg. Végűi, — a legfőbb értelemben, — nincsen olyan dolog, amelynek létezése lenne." Különösen kettőt nevez meg a buddhizmus, mint olyat, aminek a léte a jelenség világ okozati kapcsolatán kívül áll. Ez a kettő : „Tér és Nirvana." (i. 4. 7, 1 2, 1 3. — S. Β. E. 36 j10 23.) Hanem ezeken kivül, vagy inkább ezekben az érzókelhetlen dolgoknak egész rendje létezik. „A világot — ugyanis — az élő ós élettelen (érzéki és érzékfölötti) dolgok alkotják. És a tér, amelyben csak élettelen dolgok vannak, nem-világnak neveztetik." (Gaina-sutra 36 — S. Β. E. 45, 207·) Az „élettelen" dolgok ismét alakkal bíró és alaktalan dolgokra osztatnak. „Az alaktalan dolgok tízfélék, az alakkal bírók négyfélék." (i.) Az alaktalanok végtelenek. Közéjök tartoznak: a dharma (buddhista hittan) és részei, a tér és részei, meg az idő. Az alakkal bíró dolgokhoz tartoznak az összetett dolgok és részeik, meg az atomok. „A tökéletes lelkek a nem-világból ki vannak zárva. Ezek a világ csúcsán székelnek: tökéletességre jutva a testüket ide (lenn) hagyják és oda mennek," (i. p. 211.) c) A kinai vallásban. A kinai tao-vallás is a buddhizmuséhoz hasonló határozottsággal ismeri föl a lét végső kérdéseinek a fölfoghatlanságát. Ennek dacára szintén komolyan igyekezik megadni e kérdésekre a józan értelmet kielégítő feleletet. „A régi emberek tudása elérte a legszélső határt, — írja Kvang-cse, a Lao-cse tanítványa. — Mi volt ez a szélső határ? Némelyek úgy tartották, hogy kezdetben nem volt semmi. . . . Mások így vélekedtek: volt valami, de anélkül hogy azt ismerhették volna." (Kvang-cse 2, 1, 2, 5. — S. Β. E. 39,185·) Mások ismét „azt gondolták, hogy (kezdetben) voltak lények, s az eletet fokozatos elmúlásnak, a halált az eredeti állapotba való visszatérésnek tekintették." (i. 23,3, 1, 1 0, — S. Β. E. 40, 8 5.) „Ismét mások úgy hitték, hogy meg volt amaz ismerős, csak nem kezdettek még felőle véleményt nyilvánítani." (i. 39, 18 δ.) Aztán voltak olyanok, akik azt mondották: „Kezdetben nem volt semmi. Az éiet rendre keletkezett. Nem sokára azután halál követte az életet." (i. 40, 8 G.)
