Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

Hit és tudomány. 225 kokba önti és élénkebb mozgással látja el az előbb kevésbbé formált és lomhább anyagot. Ásványi és egyéb szervetlen vagy szerves testek a növények alkatrészeivé földolgozottan a növényekben, — növények és állati részek az állatok szerveivé áthasonultan az állatokban az anyag világának állandó életútját jelölik a tökéletlenebbtől a tökéletes felé, — mígnem az emberben és öntudatos, tervszerű alkotásaiban a földi formák fejlettsége s a véges anyagmozgás gyorsasága legmagasabb fokát éri el. Tehát az élet, mely a szerves létnek értelmet ad, — jóllehet önmaga érzékileg érthetetlen, — hasonló lényeges tulajdonságokat mutat ahhoz a valamihez, amely önmagában érzékileg szintén érthetetlen, de — a vallás szerint — mégis nemcsak a szerves, de a szervetlen világ léteiének és formáinak is értelmet ad. Az Isten lényében is lényeges tulajdonúi ismerjük azt a vonást, mely szerint Isten a világot egyre tökélyesbülő formák és mozgások szerint kormányozza. Amely különleges, részletvalóság pedig lényeges tulajdonában egy egyetemes egész valóság lényeges tulajdonával egyezik, azt a részletvalóságot az egyetemes valósághoz tartozónak kell számítanunk. Következőleg az élet az Isten lényének része. Ennélfogva, az istentagadó tudomány, mikor érzéki benyomásainak észlelett jelentést adva, az élet értelmező értékét föltételezi, akkor ezzel a vallásnak ugyanazt az Istenét tételezi föl, melynek a lételót kifejezetten tagadja. Hasonló módon igazolható az, hogy az egyszerű észlelés föltételezi egyszersmind a lelket, a tudat alapját, — mint ugyancsak Isten lényéhez tartozó létezőt. Az észlelés, mint az ismeretgyűjtés eszköze, kettőt jelent. Egyfelől jelenti a céltudatos cselekvést, melynek rendeltetése az érzéki jelenség megfigyelése, másfelől jelenti az értelem minősítő és rendező munkáját, mely megfigyelt jelenség ószmei kópét az egyéni ismeret körében a jelenség természeti helyének s fontosságának megfelelő kapcsolatba állítja. A céltudatos, önkényt elhatározott cselekvésben akarat jelentkezik, amely akarat, — mint az érzéki világ jelenségeinek megfigyelésére és rendezésére irányuló törekvés, az érzéki világ mekanikai akaratiságán kívül és fölül álló eredeti indító és mozgató ok. Az értelem minősítő és rendező munkájában ismét mutatkozik szabályozó képesség, mely a természet szótszórt jelenségeit egyező tulajdonságaik, közös okaik vagy következményeik, okozati kölcsönhatásuk s más effélék szerint csoportosítja. És ez megint az anyagi tüneményeken kívül és fölül álló s éppen az érzéki tünemények okszerű megismerésére és célszerű befolyásolására szolgáló képesség. Az embernek pedig éppen ezek az akarati és értelmi Theol. Szaklap. XI, érf. ]5