Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

Hit és tudomány. 219 sággal ellentétes végletbe sodorja. Boldogság helyett nyomorra visz a társadalmi osztályoknak és államalkotó nemzeteknek egymás ellen vívott élet-halál harcával. Az igazság helyett a lelketlen erőket juttatja uralomra : az államokon belől gazdaságilag, az államok között politikailag szolgáltatván ki az állatilag gyöngébbet az erősebbnek. Az emberi nem belső boldogságát földúló e bűnökkel szemben a tudomány tehetetlen. Hisz — az emberek jólétének emelésére hozott sok testi ós értelmi áldás dacára — épp a tudomány talaján teremnek a bűnök ama dudvái. Ε bajokkal szemben tehetetlen a régi hit is. Hisz a törvényes társadalmi és állami gonosztettek éppen amiatt harapóztak el annyira, mert a világnézet megváltoztatása miatt a régi hit örökre elveszítette fékező és szabályozó erejét. Ámde éppen abból, hogy a régi vallás hitevesztéséből eredett az erkölcsök megromlása, következik az, hogy az erkölcsöknek a megújulását csak újabb hitnek a tekintélyre emelkedése hozza meg. Korunknak is e világkorszakot jelző válságában tehát az elhatalmasodott bajok ellen csak abban kereshetjük az orvosszert, amiben minden hasonló válságos kor hívői keresték : olyan vallásos felfogás, olyan hit terjesztésében, mely magában egyesíti a kornak tudományos elveivel a legteljesebb vallási tapasztalást. Csak ilyen hitet nem ingathat meg a tudomány. Csak ilyen hit erkölcsi következtetései bírhatnak minden nyilt szívű és becsületes lelkű emberre nézve egyenlően kötelező erővel. A tudomány a hit tárgyainak a valóságát tagadja. Közismeretű tény az, hogy eddigelé nem sikerült sem a múlt időknek kulturában homályba vesző ködében, sem a jelenben, — az emberi nem legműveletlenebb vad népei között sem, — olyan jelentős népre akadni, amely vallástalan lett volna. Tény az is, — habár sokkal kevesebben tudnak róla, — hogy minél értelmesebb, minél őszintébb; minél komolyabb volt valamely nép vallása, annál fontosabb szerepet vitt a törtenelemben. Ez a meggondolás arra csábíthatna, hogy a vallás és tudomány ellenlábas álláspontjainak minden további vizsgálata nélkül, egyenesen a vallásos öntudat adatai szerint bíráljuk el az emberi boldogság belső föltételeit. A történelmi tapasztalás ajánlotta ezt a rövid útat, azonban elzárja a hitetlen tudomány tilalma. A kételkedő tudományos módszer ugyanis nem fogadja s nem is fogadhatja el bizonyítékul a történelmet nem történeti igazságok igazolására. Hisz, ha