Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

220 Dr. György J. tudományos tételek igazságok lehetnének, csak azért, mert a tételben értelmezett jelenségről azelőtt mindig és mindenütt minden gondolkozó embernek ugyanaz volt a fölfogása: akkor igazságnak kellett vó'n lennie annak a nézetnek is, miszerint a föld lapos és helyt áll, ellenben az ég gömbölyű s „boltozatán" a napot, a holdat és a többi égitesteket hordva kering a föld körül. Ez ugyanis az újkori fölfedezésekig minden (nyugati) népnek az általános nézete volt. Az induktiv tudományos kutatásoknak látszólag tisztán negativ vallási következtetései alapján, a mai kor hitetlen tudósai olyanszerű joggal, amilyennel a mai kopernikusi világnézet úttörői az elavult ptolemeuszi világnézetet hamis babonává sülyesztették vagy legalább is az emberi gondolkozásnak gyermekesen képzelődő naiv tapogatózásai közé szórították, — följogosítva érzik magukat arra, hogy a tudományokkal szemben a vallásoknak az érzékfölötti világra vonatkozó minden tótelét naiv, tudatlan, gyermekes képzelgés költői szüleményének bélyegezze. A csillagász azt mondja: δ számtalanszor átkutatta hatalmas messzelátójával a csillagok végtelen seregét; állandóan figyelte az égitestek járását, megügyelte Napanyánkon az új égitestek szülésének emlékét sejtető kilövelléseket (protuberanciákat); figyelte „hulló csillagok" megsemmisülését, látta úttalan üstökösök égi bolyongását; hanem a mérhetlen mű okát s célját nem sejtheti; afelől azonban bizonyos, hogy θ csodálatos gépezetben világkormányzó Istent sehol sem látott. A fizikus azt mondja: ő megfigyelte a természet erőit és jelenségeit. Látta az erők hatását a viharban, a villámokban, a sziklákban, a gépekben. Ismeri az erők kölcsönhatását, ismeri a természeti tünemények sajátságait. Hanem a tünemények és az erők további mozgató okairól mit sem tud. De éppen úgy nem tud a természetben élő isteni akaratról vagy világlélekről sem. Az anyagelvű történettudós azt mondja: 5 tanulmányozta, olvasta az emberi nem fejlődésének az emlékeit és talált is közöttük számtalan balga, botor történetet. Sok esemény első látszatra csakugyan olyannak tűnt fel, mintha szereplőit nem anyagi érdek, hanem vallásos meggyőződés, Isten szeretete, a lélek ereje s más efféle öztönözte volna önfeláldozó „nagy" tettekre. Szigorú oknyomozással azonban minden olyan eseményről ki lehetett mutatni, hogy a cselekvés eszményi okai csak néhány túlságosan fejlett, vagy kórosan terhelt képzelődő képességű kivételes ember abnormis észjárása szerint léteztek; — a tömegeket és a hatalmasakat mozgató okok ellenben kivétel nélkül a gazdasági vagy az ugyancsak gazdaságira visszavezethető hatalmi okok voltak.