Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

György J. dr.-tól: Hit és tudomány

206 Dr. György J. ragadja. Másokat haragjában egyszerre agyonsújt. A felhők, szelek, vizek, csillagok járását kezével közvetlenül kormányozza. Az egek csatornáit megnyitja vagy elzárja. És így tovább. Ugyancsak az irott kijelentés szószerű értelmében a világ berendezése is egészen sajátos. A föld lapos; a széleit roppant sötét vizek szegik. A föld korongját szörnyű állatok tartják hátukon. Az ég a föld felett nagyszerű fényes boltozat. Az égnek több fokozata van: ezek a mennyország alsóbb és magasabb osztályai. Ezekben laknak az angyalok, — a mennyország szerényebb vagy dicsőbb fokozataiban szállásolva el, érdemök és tökéletessógök szerint. A nap, a hold, a csillagok az ég boltozatára erősítve keringenek a föld körül. Az alvilág a föld alatt sötét, nedves, félelmes üreg. Itt rejtőzik a világosság elől az ördögöknek, a gonosz lelkeknek bűnöktől undok sátáni serege. Innen ront a rossz az emberekre s csábítja őket gonosz tettekre, — a jókat segítő angyalok védelmével szemben. Az ember, — a régi hit szerint, — közvetlenül Isten kezemunkájának a műve. Testét Isten formálta — szobrász módjára; lelkét Isten lehelte testébe. Az első emberek megteremtése után is, az emberi nem állandóan Isten különös kezelése és gondozása alatt élt. Isten az ő angyaloktól népesült udvarában jegyzőkönyvet vezetett, melyben a jónak is, a gonosznak is minden tettét megörökítették. Ε tettek jó vagy rossz volta szerint érték a tettest már a földön áldások vagy csapások. Viszont a szerencse vagy szerencsétlenség, mellyel a sors valakit emelt vagy sújtott, jó vagy gonosz jellem bizonyítéka volt. A lélek, — a verbális isteni kijelentést hívő felfogás szerint, — a más világon a test halála után Isten birói széke elé kerül. Isten az elhalt földi életéről följegyzett adatok szerint, kimondja a lélek fölött a kárhoztató vagy üdvözítő ítéletet. Ez ítélet útmutatása értelmében helyeztetnek el a lelkek a mennyország vagy a pokol jobb vagy rosszabb osztályában. De vannak szétszóródva test nélküli lelkek a földön is, a testben élő emberek között. Ezek is, a gonosz vagy másvilági szellemek is megszállják egyik-másik embert s nemes tettek végzésére vezetik. Az ember és Isten között az érintkezés a régi hitben hasonlóan csodás. Emberi mintára képzett tulajdonságainak megfelelően az Isten emberi módon bánik az emberekkel. A hívők a mindenhatót kérésekkel ostromolják. Hogy kegyét megnyerjék s kérésük céljához jussanak, áldozatokkal, adómányokkal járulnak elébe. De áldozatok nélkül is maga az állhatatosan ismételt puszta kérés, vagy valami titokzatos bűvészi fogás is alkalmas az Isten akaratának az emberek