Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása

Jézus messiási tudatának kialakulása. 183 Nagyon érdekesek itt is a számok. Máté evangéliomában e név, e cím 32-szer Márk „ „ „ 14-szer Lukács „ »ι. 26-szor fordul elő összesen 72-szer. Istenből való születésük alapján: de mind ez az idő korlátai közé esik, mig Krisztus viszonya Istenhez minden idő előtti, mert minden történés előtti!! (L. Ján. 1, ,—

1

β.) , S most már egészen természetes, hogy mind az, amit János evangélioma Jézusról, mint ily μονογ€νή;-τδΙ mond: nem törekvés Isten felé, nem vallási ethikai jellegű, hanem Istennek tanubizonyságtétele egyszülött fia mellett. Nem az emberi emelkedik fel Istenhez, hanem az isteni száll le Krisztusban az emberhez avégett, hogy embert mentő, Istent dicsöitő művében maga Krisztus is megdicsőüljön. Nem fejlődésről lehet szó, hanem csakis sajátos örök lényegnek elárnyékolásárót, sátor alá való vonulásáról ιϊσχήνωσα) hogy azután a végső Ítélet alkalmával annál dicsőségesebben fényeskedjen. Mint ily μονογινης-Ι, ki Isten keblén nyugodott 1,

1

8 szereti az Isten. 5, !

0. Ezért is mind azt, a mit Isten tészen — néki megmutatja 5,'

2

0 sőt több mindent az δ kezébe teszen le 3, S

5; különösen magát az életet 5,

2

β. — 0 az életnek birtokosa. Ezért is élteti azokat, akik benne hisznek 3, s

5, 5,

2

1, még azokat is, akik ő benne a végső Ítélet napján — látva őt hisznek 6,

4

0 —: ellenben Isten haragja tárgyaivá teszi azokat, akik benne nem hisznek 3, ,

5. Ezzel Krisztus az, akire Islen a ΚοΙαις-1 bízta, a végett, hogy tőle épp úgy, mint Istentől féljenek 6,

2

2. Ez az ítélkezés azonban nem húsban való megjelenésének igaz célja, hanem csak is következménye. Célja, hogy a világ üdvét eszközölje. (σωΛ) ο χύουος át αυτόν) 3, „. — Néki ugyanis mint atyja házában levő szabadnak (fiúnak) megvan adva mások felszabadításának joga 8, s

5, s

e. Miután pedig ő is ϋιύς 1,, igen természetesen önmagától mit sem tesz, csakis azt amit az Isten tesz (ó &fós); amit Istennél lát. Nincs benne tulajdonképpen „asei'tas" 5,19. Ezért is ő az ő életében Istent dicsőíti meg 14, ,

s s így kérheti az Istent, hogy viszont ő maga is Isten által dicsőüljön meg 17,, stb. A μονογίνής-ιβ, az absolut fiúra vonatkozó e helyek magyarázzák meg azt, hogy a νίό; τον ϋ-fov ra vonatkozók azt a bensőséges, tartózkodó, szent jellemet elvesztik. A synoptikusoknál a hivők szent meghatottságukban nevezik Jézust Isten fiának, s Jézus maga csakis a legbizalmasabbak előtt a legbizalmasabb órában és ellenségei előtt, a mikor a katasztrófán a hallgatás mitsem változtathatott volna vallja magit Isten fiának. A synoptikusoknál szent közvetlen vagy kényszerű vallomásban tör ki végre az islenfiúság. János evangéliomában ellenben az istenfiúságnak lényegileg declarationalis jellege van. Ez kitűnik nem annyira abból, hogy mások jelentik ki őt Isten fiának, (így Ker. János 1, ,

4. Nathanael l,

s

o. Péter 6, e

s. Martha 11, 2

7) hanem abból, hogy ő maga nem csak bizalmasok körében, hanem nyilvánosan, közelebbi indokolás nélkül jelenti ki magát, kijelenti az ebben való hitnek a végzetes jelentőségét, sőt érvvel és cselekedete útján be is akarja ezt bizonyítani. A bizalmasság jellegével bírnak Nikodémus előtti kijelentései. Ej idején keresi fel Nikodémus őt s Krisztus az újjászületésről mondja el mélységes gondolatait. Ez után utal annak végzetes következményeire, ha benne mint Istennek egyszülött fiában nem hisznek 3, ,

8 Nyilvánosan hirdeti ugyanazt a zsidók előtt, sőt hirdeti azt úgy, hogy még a halottak is meghallják, th. urbi et orbi, s figyelmezteti őket arra, hogy azok a halottak, kik Isten fiának szavára hallgatnak élni fognak 5,

2

t.