Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása
184 Dr. Schneller István. Ε szám a maga jelentőségében emelkedik, hogy ha tudjuk, hogy ugyancsak a synoptikusoknak az Istenfiúi elnevezés, cím csak 33-szor fordul elő; úgy hogy a v)og του ard-ρώπον több mint egyszer múlja fölül az Istenfiú — számát; vagyis közelebb százalékban kifejezve a ν. τ. = 31-4°/ 0 a ν. τ. a. = 68·6 β/ 0. De nem elég a hirdetés: bizonyítani is igyekszik az δ istenfiúságát: okoskodva, szóval érvelve 10, , 0 A jeruzsálemi templom Salamon csarnokában körülveszik a zsidók őt; s δ utalva cselekedeteire bizonyítgatja, hogy ily cselekedeteket csak az végezhet, aki az atyával egy s hogy így joggal nevezi magát Isten fiának. Nékik, az írástudóknak nincs okuk ezen megütközni, hisz az irás az embereket Isteneknek szólítja (így a 82. Zsolt. 6.) s így lehet δ Istennek a fia. Nagyobb súlyt fektet a szavak érvelésénél a cselekedet érveire. Jézus csodákat végez a végett, hogy bebizonyítsa istenfiüságát, hogy ö mint ilyen dicsőüljön meg. A csudát nem a baj, a halál elhárítása, legyőzése végett, hanem önmaga dicsőítése végett végzi. A csuda nem altruistikus, segítő, hanem önző, epideiktikus jellegű. Ez erkölcstelen lejtőn a szerző még tovább halad, midőn nem átalja Jézussal azt mondatni, hogy a baj és a halál is az illetőket csakis azért sújtotta, hogy Jézus az δ dics6sége érdekében e bajt, e halált elmozdítsa. — Bajt okozni, hogy legyen alkalmam bajt gyógyítani!! Az ember csakis eszköz másnak kezében!! Szabad-e azt nyomorítani, hogy nyomorúsága megszűntetésével önmagunkat megdicsérjük!?, hogy Isten fiának önmagunkat igazoljuk?! — Ide jut el az ember, hogyha az emberi ethikai talajt elrúgja lába alól, hogy felemelkedjék metaphysikai elvontságok fényes felhői közé. De szóljon maga a Jánosi ,Jézus: 9, t ff. Jézus a templomot az őt kövezni szándékozó zsidók elől menekülve ott hagyta. Útjában egy születésétől kezdve vakot pillantott meg. Tanítványai kérdezik őt, hogy váljon a vaknak saját bűnei okozták e baját, avagy szüleié. Mire Krisztus azt a meglepő választ adja: „Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, hanem (azért vak), hogy az Isten cselekedetei nyilvánuljanak benne." v. 3. Ezeket a cselekedeteket δ végzi. Meggyógyítja a vakokat s néki, aki arról lett meggyőzve, különösen az Írástudókkal vitatkozva, hogy az, aki őt meggyógyította Istennek fia: mint gyógyítója, mint Istennek a fia bemutatkozik. Még sajátságosabb a Lazarusi eset. 11 fej. Jézus a jeruzsálemi megkövez" tetés veszélye miatt Pereaba ment tanítványaival. Hallja, hogy Lazarus, Mária és Mártha testvére súlyos beteg A nőtestvérek ezt tudatják Jézussal, mint aki a családot szereti. Jézus nem megy el oda, de tisztában van azzal, hogy a betegség Istennek dicsőségére való, hogy e betegség által Krisztus dicsőitessék. v. 4. — Két napig még ott időzik. Erre kijelenti tanítványainak, hogy Lazarus meghalt; — de egyszersmind azt is, hogy örül azon, hogy nem volt ő ott; mivel így ez a körülmény is alkalmat ad arra, hogy benne higyjenek. — Jeruzsálem közelében fekvő Bethaniába megy, ahol a két nőtestvér azzal a meggyőződéssel fogadja, hogy testvérük meg nem halt volna, ha Jézus itt lett volna. Jézus a személye iránti hitet kívánja, (hogy δ Istenfia) s ez alapon, hogy lássák Islen dicsőségét 40 v. feltámasztja Lazarust, a 4 nap óta eltemetettet, s immár a felbomlásnak indulót. Jézus tudja azt, hogy Isten meghallgatja őt mindenkoron: mégis a körülálló népért, hogy az higyje, hogy Isten küldte őt — imádkozik előbb, szemeit fölemelve hálát ad, hogy Isten őt meghallgatja. Az ima tehát Krisztusnál nem egy benső szükségérzetnek kifejezője, hanem itt csak az Isten dicsősége mellett tüntető aktus 42. v. — Midőn Jézus felhívására a pólyákkal összekötözött halott tényleg kijött — tényleg sokan hittek Krisztusban. 45. v.
