Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Schneller István dr.-tól: Jézus messiási tudatának kialakulása

180 Dr. Schneller István. Messiásnak hitébe! Jézus az első helyen Mt 16, 2

1 sköv. azt gondolja, hogy e vallomás nagy órájában szólhat arról, a mi nevezetesen a zsidó gondolkozásnak legkevésbé sem felel meg: Krisztusnak, a Messiásnak szenvedéséről, haláláról. A hallgatók erre eliszonyodnak s köztük a legbátrabb Péter apostol arra készülődött, hogy Krisztusnak négyszemközt (

παραλαβόμενος αντόν) szemrehányást tegyen: de csak annyira jutott el, hogy Isten mentse meg ettől, hogy ne történjék meg ez vele. Tovább nem beszélhetett, mivel Jézus hátat fordított Péternek s így szólt: „Ne lássalak (νηαγε όηίοω μου) Sátán" (σατανά). Minden közösséget ily gondolkozással Jézus megtagad, sőt az ilyen az δ gondolkozásába csak is bántólag ütközik bele, úgy hogy még az is, ki így gondolkozik néki σκάνδαλον; és pedig azért, mivel itt a sajátos emberi beleütközik a sajátos istenibe! az emberi érdek. Istennek, Isten országának érdekébe! S most már minden félreértést kizárólag megmondja Jézus követ6inek is, hogy ők is, mint a keresztfára elítéltek, kénytelenek lesznek a keresztet vállukra venni. Az δ országának életrendje egészen más, mint e világnak életrendje. A mi itt halál: az ott élet és fordítva. (Mt. 16,24 stb.) Hogy Péter mennyire nem képes magát a szeretet és könyörület és így a megbocsátás országába beleélni s így hogy mennyire alkalmatlan arra, hogy ő legyen Isten országának sziklája: ezt a 18. fejezet is világosan mutatja. A keresztyén hívők általában nyerik itt a kötés és oldásnak hatalmát és ezzel a bűnök, a sértések megbocsátásáét, illetőleg meg nem bocsátásáét. S ekkor újra Péter az, ki kérdésével elárulja azt, hogy még mindig ó-testamentomi, farizeusi alapon áll. Ezt csak quantitative kívánja elhagyni! Túl akar tenni a rabbik megbocsátásának számán. A rabbik 3-szor kívánják a megbocsátást (Babyl. Joma f. 86,

2: „Homini in alterum peccanti semel remittunt, secundo remittunt, tertio remittunt, quarto non remittunt.") Péter ezeket nagylelkűen túllicitálja egészen a zsidók szent számáig a hétig. Quantitative, materialistice magyarázza a megbocsátást. Krisztus azt mondja nem számtól függ a megbocsátás: Numerus certust jelöl meg pro incerto (7 és 70-szer) s a mint az előző példázat a kereső szeretetet a maga végtelenségében, a legkisebbre kiterjedőleg (az egy elveszett juhra) mutatja be: úgy ezután már saját érdekében is a megbocsátó szeretetet a maga végtelenségében. (Adósok Mt. 18,

23 sköv. Péter újra meg újra visszaesik érzéki zsidós nemzeti gondolkozásába. Nem ő a szikla, a melyre Krisztus az δ egyházát, Isten országát építi; e szikla Krisztus, a krisztusi érzület az alap ez országhoz való tartozásra nézve. Ez érzületnek adott Péter nagy vallomásában kifejezést.